Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - Bata Imre: Veres Péter †

„Szerelemgyerek vagyok” — közli tényszerűen a Számadás első mondatával. Nem elég, hogy a szegénység mélységeiből jön, szociálpszichológiai nehezékkel is, mert a szerelemgyerek egy faluközösségben még nem is olyan régen sem számíthatott a magafajtája előtt teljes értékűnek. Balkézről jött gyerektől csak rosszat várhatsz, tartotta magát az előítélet. De Veres Péter vállalta ezt a nehezéket is, nem kellett volna bár mondania, büszkélkedni meg nem is akart vele, de vette a terhet és hordta, ahogy életen át a csizmáját. Mert elementáris emelkedésében mindig földszintesen akart maradni. A gyepsort nem hagyja el, s ha világképének horizontja sebesen tágul is, a középpont mindig a szülőföld, „Hortobágy mellyéke” marad.

1897-ben született, tizenhét esztendős a háború kezdetén, s négy esztendő múltán már ott izgat az első sorokban, tizenkilencben pedig a direktórium tagja Újvároson. Elviszik, elverik a románok, itthon meg bezárják esztendőre, hogy aztán mindig figyelemmel legyen rá a csendőr, egészen a felszabadulásig. Negyven esztendős, mikor íróvá lesz, de a paraszti életformát akkor se cserélheti fel az íróival. Valójában nem is akarja. Éli azt az életformát, mit oly teljesen ábrázol a Balogh család történetében. Ez a teljesség, a részletek iránti roppant fogékonyság, nagy érzékenység, az asszociáció bősége, a mellérendelésben tündöklő szerkesztő erő Veres Péter epikus karakterének kifejeződése, az emlékezet végtelensége pedig, mely forrása a többinek, csalhatatlan bizonyítéka a géniusznak.

Emlékezet nélkül nincs művészet, s a nagy művész mindig bámulatos emlékezőtehetség is. Veres Péter emlékezetének nagysága különösen szembetűnő. Kétszeresen is meglátszik. Ahogy megőrzi és gyarapítja paraszti életformájának belső körén a sajátos kultúrát, míg egy egészen más dimenzióban rohamosan növekedik ismeret- anyaga, tudása, és a kettő állandó közlekedésben, cserében van egymással, ez teszi Veres Péter emlékezetét annyira láthatóvá, érzékelhetővé. Az emlékezet e működése teszi őt epikussá.

Művelődésük során az emberek életformát váltanak, ha nem értelmiségi körből erednek. Veres Péter nem váltott életformát akkor sem, mikor már megtehette volna.

3