Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Gellért Sándor: Két vers
A romániai Erdélyben, Mikola községben tanít magyar irodalmat Gellért Sándor. Újabb költemény-sorozatát katonafiához, Gyuluhoz Írja. Verseit ebből közöljük. (Megjelent művei: A bál udvarában — 1942; Halálratáncol- tatott leányok — 1944; Bodor Péter kútja — I 9SS; Angyal Bandi nyomán — válogatott versek — 1958;) (feliért Sándor Levelek Gyulu fiamhoz KÉSZÜLŐDÉS A CSODASZARVAS ŰZÉSÉRE Kedves Gyulu fiam, a Meotisz körül bozótokkal vegyes nagy ingovány terül. Száz lovas legénye Hunornak s Magyarnak ott hajtotta fel azt a szép csodaszarvast. Csakhogy azt a szarvast, népünk költészetét, a német és olasz papok nem értették. Az a csodaszarvas egy nagy jelkép volt csak, Nimród hős fiai szép leányt hajszoltak. A szép leány szarvas, az ember vadállat, míg egy szerető társat nem kap magának. S kit már nem szeretnek, vaddá válik újra, a magányos tölgyfák beszédét tanulja. En nekem sincsen már rég szeretőm, babám, hanem egyszer, fiam jártam Zetelakán, nyár volt s a menyemnek valót ott megláttam Sebestyén Júlia szép kicsiny húgában. Meg is Ígértem, hogy majd háztűznézőbe elmegyünk. Azóta nagy lány lett belőle. S ha, fiam, Eszterke olyan, mint az anyja, nyilat a puzdrába, íjat a nyakadba. Édesanyja épp a kenyeret vetette befele, parázslóit még a nagy kemence, mikor náluk mentem s köszönve megálltam lenn a sütőháznak nyitott ajtajában. Úgy köszöntem rá, hogy; Kölesei Ferencnek ilyen kemencében veszett el fél szeme. A szakított tészták egy hosszú asztalon állottak, kapkodta őket a szépasszony. 28
