Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - HORIZONT - Benkő Ákos: Vajdasági krónika
is csak nagyjából fedik egymást.) Az mindenesetre tagadhatatlan, hogy hasznosnak bizonyult a romániai magyar irodalom előzményeinek önálló periódusként történő kezelése, s hogy érvényesnek tetszik a három nagy korszak — az irodalomalapítás, a húszas évek második fele és a harmincas évek — elhatárolása is. Ezek a korszakok valóban jól megkülönböztethetők egymástól; akár a romániai magyar társadalom történetének alakulására, akár az irodalmi élet — az irányzatok, mozgalmak, folyóiratok — fejlődésére, akár pedig az irodalom belső — az írói szemléletet, a módszert és a stílust érintő — folyamataira gondolunk. Az egyes korszakok természetének megállapítása, belső mozgásának és eredményeinek felkutatása azután az újabb vizsgálatok feladata lehet. És ezekre a vizsgálatokra épülhet majd£a romániai magyar irodalom történetének valóban érvényes szintézise. POMOGÁTS BÉLA Vajdasági krónika Krónikánkban ezúttal a jugoszláviai magyar fiatalok helyzetével foglalkozó írások közül ismertetünk egy csokorravalót. A hatalmas anyagból igyekeztünk a legérdekesebb, legjellemzőbb s nem utolsó sorban a számunkra is tanulságos cikkeket kiválasztani a KÉPES IFJÚSÁG idei számaiból. A programozott oktatás bevezetéséről A középiskolások túlterhelése lassan olyan méreteket ölt, hogy hovatovább már csak az egészen kivételes képességű tanulók tudnak megbirkózni a rendkívül megnövekedett ismeretanyaggal. Ezért látszik elkerülhetetlennek az egyetemeken jól bevált programozott oktatás bevezetése a középiskolákban is, amely megszabadítaná a diákokat a felesleges megterhelésektől és minden bizonnyal jobb tanulmányi eredményekkel is kecsegtetne, hiszen reál és humán tagozat létesítése esetén mindenki választhatna olyan osztályt, ahol a képességeinek és érdeklődési körének leginkább megfelelő tárgyakat tanulhatná magasabb óraszámban. (I 163.) Egy újabb riport arról tudósít, hogy Szabadkán — ahol a tárgyi és személyi feltételek igen kedvezőek — akár az 1970/71-es tanévben is sor kerülhet a programozott oktatás bevezetésére, mégpedig a régi épületben reál és humán tagozat inditásával, az előbbiben matematikai osztályokkal. „Ezzel némileg megvalósul a tanárok, a diákok és a szülők közös vágya: kevesebbet tanulni, de többet tudni, és a gazdaság igénye: felkészültebb szakembereket alkalmazni.” (I 164.) A bejárók Két érdekes és számunkra is nagyon megszívlelendő tanulságokat kínáló írást olvashatunk a bejárás árnyoldalairól. A Zombori Gimnázium „utazó osztályának” — amelyben a tanulóknak több mint 60%-a bejáró — diákjai világosan látják, hogy a bejárás az esetek döntő többségében hátrányosan befolyásolja a tanulmányi eredmények alakulását és semmilyen szempontból sem tekinthető ideális megoldásnak. Az egyik tanuló arról panaszkodik, hogy mindennap korán kel, legtöbbször reggelizni sincs ideje, délután fél négykor, néha még később ebédel. Mindez természetesen kihat munkabírására, kedélyére, magatartására. Fáradtan, elcsigázva ül neki a munkának, olykor éjfélig is tanul, csekély eredménnyel. Társai hasonlóképpen vélekednek: az utazásra, az utazással együtt járó várakozásra, a járművek gyakori késésére, de mindenekelőtt az állandó fáradtságra panaszkodnak. „A mindennapi utazás — mondja egyikük — közömbössé, fáradttá teszi az embert, s ez meg is látszik a jegyeken.” De a bejárók a szakköri munkába sem tudnak bekapcsolódni, „noha ez a diák számára az önművelés egyik legfontosabb formája”, nem szervezhetik meg számukra a tanári korrepetálást, nem vehetnek részt a délutáni iskolai és egyéb rendezvényeken... sehová sem tartoznak igazán: szülőfalujukhoz sem tartoznak egészen, de az iskolához sem. Ám a bejárást árnyoldalai ellenére a legtöbb helyen — nálunk különösen — messzemenően támogatják, újabb és újabb különjáratokat harcolnak ki a bejárók számára, óriási utazási kedvezménnyel, miközben a bentlakásos intézmények egy része nem működik teljes kapacitással. Hadd jegyezzük meg, hogy nálunk még ennél is tovább menve, sok helyen menzát biztosítanak a bejáró tanulóknak, itt-ott elsőbbségi jogot követelve számukra az ebédelésnél a kollégistákkal szemben. így aztán előfordul, 85
