Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Jászszentlászlói tizenévesek

találtam a fiatalok után ..Nem kérdezte meg, hogy valójában miket is talált, mert úgy érezte, ez esetben bele kellene avatkoznia. . . Szemére vetik Nagyistóknak, amiért a klubfoglalkozás után több ízben néhány lány és fiú mentei vele a lakására. Ezt az egyébként valós tényt bacchanáliává és szexuális orgiává továbbképzelni jókora adag előítéletet tételez fel. Annyi bizonyos, hogy ezek a fiatalok a nemek között is oldottabb, kötöttségektől mentesebb kapcsolat megteremtésére törekednek, s a klubban szövődő gyengébb- erősebb érzelmi szálak egy-két esetben a beteljesedésig is elvezettek. (Tévedés ne essék: ezek a szálak csak eredeztek a klubbéli környezetben, folytatásuk részletezé­sét tiltja a diszkréció.) De egy ifjúsági klubtól talán nem szükséges a zárda-aszkétiz- must számonkérnünk. Hogy sokan a piros lámpát emlegetik a klub bejáratával összefüggésben, az abban a szemforgató, egyben parlagias gyanú-tenyészetben leli magyarázatát, amely általá­ban a falusi fiatalok szerelmi érdeklődését, párválasztó szándékát övezi. A jászszent- lászlói közvélemény a hajadonokkal kapcsolatban csak a két szélsőséget ismeri — és ismeri el! —: a szüzességet a nászéjszakára tartogatót és a mindenkinek lefekvő kurvát. De aki szabad, modern emberi kapcsolatteremtésre törekszik, annak szá­molni kell a kiközösítés veszélyével. Ilyen esetben az egybekelés sem enyhíti az értetlenséget, legfeljebb azzal tesznek pontot az ügy végére, hogy összeházasodtak, mert útban van a gyerek ... Különösen a fiatal értelmiségieket sújtja ez a helyzet, akik amúgyis nehezen találnak műveltségi szintjüknek megfelelő partnert. A község­ben maradt érettségizett fiatal lányok — huszonvalahányan lehetnek ilyenek —, ha nem is a mesebeli királyfit, de mindenesetre a jó parti lehetőségét várják, mert erre predesztinálja őket a polgárhatnám szülői környezet. Amikor a vonzó megjelenésű fiatal értelmiségi megtelepedett a községben, nyomban megindult a lányos mamák versengése: ki tud többet mutatni, ki tud többet nyújtani. A győztes az lett, ahol a pompás vacsorák, az autóhasználat mellett az ara a próbaházasság örömeit is latba- vetette. Ám ez egyáltalán nem találkozott a közvélemény megvetésével. Sőt! A lány szülei a falu legjobb módú emberei közé tartoznak, a papa iparos, akire mindig szá­mítani lehet, tehát nem érdemes haragban lenni vele. Meg különben, akinek jól megy, annak többet szabad, mert hiszen azt az égi hatalmak is kedvelik, tehát többet meg­bocsátanak neki, mint az átlagos, vagy átlag-alatti halandónak. Nagyjából így állunk a mai falu erkölcseivel. * Még egy vádaskodással kell foglalkoznunk, amely mellesleg nem az utolsó a klubbal kapcsolatban. — Egy évvel ezelőtt — sorolja Papp József, az új, kinevezett klubvezető —, amikor még nem voltam KISZ-titkár, összeszedtem vagy tizenöt parasztfiatalt, azzal, hogy elviszem őket a klubba. Úgy láttam, tetszik nekik az ötlet. Elmentünk. Nem mondom, szívesen fogadtak bennünket, de ennek ellenére a mi fiataljaink nem tudtak elvegyülni. Még vagy két ízben próbálkoztam, aztán a fiatalok kijelentették, hogy ők oda többet nem mennek. Miért? Nem érzik jól magukat, mondják. Hímeztek, hámoztak, aztán kibökték, hogy az egyik leánypajtásukra klubbéli társa ráöltötte a nyelvét. Meg ott olyasmikről beszélnek, ami őket nem érdekli. Nem is nagyon értik . . . Nagyistók János ezt mondta: — Csakugyan eljöttek néhányszor az Új Barázdá-ból. Előtte nyomatékkai hang­súlyoztam a klubtagoknak: házigazdák vagytok, táncoltassátok, szórakoztassátok a vendégeket. De igyekezetük teljesen csődöt mondott. A tsz-fiatalok mozdulatlan, 38

Next

/
Oldalképek
Tartalom