Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 3. szám - ÖNVIZSGÁLAT - Gróf József - Tarnai László
GRÓF JÓZSEF Sem magammal, sem nemzedékemmel nem vagyok elégedett. Tartósan elégedettnek lenni önmagunkkal egyébként is tudati torzulást jelent, hamis ítéletet, amely kizárja a fejlődés lehetőségét. De mert nemzedékünk rendkívül differenciált (vajon produkált-e a történelem valaha egy ennyire heterogén nemzedéki képletet?), globálisan aligha lehet jellemezni. 1945 januárjában születtem, a már 3—5 évvel fiatalabbak pszichikai alapélménye is más, és különösen az ötvenes években születetteké. Úgy vélem, hogy viszonylag egészségesebb körülményeik későbbi szellemi-erkölcsi arculatukra is kihatottak, ez pedig biztató lehetőségeiket ígéri. Nemzedékünk arculata eléggé jellegtelen, s mintha kezdene hasonulni az előző generáció károsan prakticista, betegesen anyagias szemléletéhez. A konszolidált életeszmény a maga manipuláltsá- gával torzítja a fiatalok gondolkodását, a nap mint nap kijavíthatatlan károkat okoz. Gátak közé szorítják a teremtő-igényt, a morális célok gyakorlati megvalósításának vágyát, a gondolkodás egészségének megnyilvánulásait, amely az előző nemzedék konszolidálódott életfelfogásának, torz tudatának egyértelmű ellentéte. De létezik a huszonévesek csoportjában egy réteg pozitív minőséggel. Olyan fiatalok, akik eszmék és valóság diszharmóniájában — morális elkötelezettségünknél fogva — meg akarják őrizni az erkölcsös magatartás tisztaságát. Erre a rétegre és a teenager- korosztály bizonyos rétegeire lehet biztató jövőt építeni, mert tagadják a korábbi generáció életformáját, erkölcsi magatartását, — mert szemléletük alapjában egészséges még. Biztatónak találom az egészség olyan realizálódását is, mint a zenében való őszinte, tiszta feloldódás. „Gyermeki”, „művészi” magatartás ez; de — Ady kérdezi: — van-e különb produktuma az életnek, mint a gyermek? „A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert ember, az igazán igaz isten.” Valóban olyan minőség, amely megőrizte és őrzi tisztaságát. S hogy az egészség másrészt anarchisztikusnak tűnő megnyilatkozásokat eredményez? Kinek jut eszébe vajon, hogy ez éppen a fejlődő személyiség gátak közé szorításának következménye? A gátakat pedig az apák hozzák létre. Anarchisztikus jelenségekkel frázisokat szembeszegezni hiábavaló cselekedet. S kevés a hiteles tanács. Egyébként is: nem irányítani kell, hanem meggyőzni; úgy hatni valakire (indirekt módon!), hogy ő maga ismerje fel azt az utat, amely a teljes emberség orttegapontja felé vezet. Hogy valóban fölszálIjón „az osztozkodás fertőiből, a lélekferdítő kuporiság tébolyából a hitvallás cirkuszaiból“ (Nagy László). Fiatal addig valaki, amíg bátorsága és hite van, hogy az adott valóságon valamit változtatni lehet. Úgy gondolom, elsősorban nem a fiatalok hibája, hogy időnek előtte megöregednek. TÁRNÁI LÁSZLÓ Idő és tér. Szoros összetartozás. A külsőségek, látszatok ellenére is talán az egyetlen biztos kiindulási alap. A belső érzésekből fakadó emberi kapcsolatok az esetleges őszinteségük, s a viszonylagos maradandóságuk ellenére sem örökállóak. A szív vagy az értelem diktálta folyamat, melynek ereje egy milliméternyi csavarhúzásra ellenkező előjelet kap, megváltozik. Különbözések. Küzdelmek, eszmei, elvi harcok, soha véget nem érő parázs-viták. Napjaink „rázós” és sematikus kinyilatkoztatásai. Annyi lehetőség kínálkozik öregnek, fiatalnak egyaránt az ifjúság helyzetének, problémáinak megvitatására, annyi eszköz áll rendelkezésre a problémák orvoslására, s annyit és annyi helyen beszélünk 26
