Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - SZEMLE - Halász Géza Ferenc: Pályakezdő költőink
kenyérre telik. S egy szép koporsóra! Asszonyuk meg könnyeit nyelve hallgat, mert fáradtan befordulnak a falnak. Hej forradalmak, forradalmak!” Egyik költeményét felkiáltójellel vezeti be. Ez a mű nem a múlt századi értelemben vett allegória, ám egyértelmű figyelmeztetés, hogy őrizzük meg és fejlesszük tovább vívmányainkat. A természeti képek közé szőtt „idézés”, a kert, ami „tele véresre vert / paradicsommal, virággal” egyaránt felidézi az 50-es évek elejének indokolatlan erőszakosságait, illetve az ellenforradalmak kíméletlenségeit. A Monológ a pódiumon szép vallomás teremtő nyugtalanság mellett, amire minden poszton szükség lenne. A szókimondás finom eszközökkel váltakozik. Forradalmiságának gyökerei nem csak Dózsa és Petőfi szelleméből, hanem a kuruc felkelésekből is táplálkoznak, mint azt a Kit koldus hazámnak hívok című vers sejteti. Az anya-haza párhuzam kibontása ugyanis, amin ez a kép nyugszik, a kuruc költők ismert fogása. Hogy mennyire indokolt az antológiának a demokrácia kiteljesedését sürgető mondanivalója, azt a kötet útja is példázza: hosszú ideig nem akadt vállalkozó, aki az Elérhetetlen földet kiadta volna. A „Kilencek” türelmetlensége nélkül szegényebbek lennénk. Halász Géza Ferenc 6* 83
