Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 2. szám - EMLÉKEZÉS - Welther Dániel: Dokumentumok a negyedszázad előtti Kecskemétről
Dokumentumok a negyedszázad előtti Kecskemétről Kecskemét felszabadulásának története már sokszor szerepelt a lapok hasábjain. Különösen közismert a város két világháború közötti szélsőjobb- oldali irányítása, a Horthy-politika mindent túlteljesítő támogatása, ami egyenesen vezetett a rendszer 1944 végén 1945 elején bekövetkezett pusztulásához, teljes politikai és katonai vereségéhez. Az új generáció szerencsére csak a történelemkönyvekből ismeri olyan tömeggyilkosok nevét, mint Héjjas Iván, Francia Kiss Mihály, Raád Árpád. Vagy azokét, akik a 30-as évek végén gárdában (Kecskemétről toborozva) öldököltek a csehszlovák határ mentén. De azok is ebbe a sorba tartoznak, akik a Szovjetunió elleni esztelen háborúba hurcolták fiainkat, és ezrek pusztulásáért, személyes kegyetlenkedésükért így foglalták össze a felelősségüket: „Csak parancsot teljesítettem!” Ilyen volt Grassy-Grasch József a háborús bűnösként kivégzett altábornagy, aki a Kecskemétről elindult 13. könnyűhadosztály élén katonái és a szovjet lakosság körében szinte elképzelhetetlen szadizmusról tett tanúbizonyságot. (Grassy a szovjet fronton viselt dolgai kevésbé ismeretesek, hiszen elsősorban, mint újvidéki vérengzőt tartja nyilván a történelem.) Hazánk 1944 tavaszi német katonai megszállása szinte a betetőzése volt mindannak, mi negyedszázadon át történt. Az üldözés és népirtás megsokszorozott erővel tovább folytatódott. A kommunistákat és a közismerten baloldali gondolkodású embereket Kecskeméten is letartóztatták. A zsidókat gettóba zárva és Zöldi Sándor csendőrszázados pribékeitől megfélemlítve haláltáborokba szállították és a front vágóhídjára újabb korosztályokat küldtek. Egyszóval: elszabadult a pokol... De október elején a távolból már hallani lehetett az ágyúk morajlását. A kecskeméti urak eszeveszett kapkodásba kezdtek. A lakosságot demoralizálták a városon keresztül menekülők tízezrei. Már kinevezték a kiürítési kormánybiztost, de a szélsőjobb szónokai még mindig a végső győzelemről és a csodafegyverekben való bizodalomrói szavaltak. De október 10-én hajnali hat órakor szembe kellett nézni a megváltoztathatatlannak Kovtun tábornok hadosztálya a Tiszán átkelve megközelítette Kecskemétet, sőt elfoglalta repülőterét, és egyes alakulatai birtokukba vették a város néhány negyedét. Hallatlan pánik tört ki a vezetők körében. Mindenki mentette az irháját. A katonai helyzet azonban úgy alakult, hogy még három hetet kaptak: október 31-ig. Időközben lezajlott Szálasi puccsa, aminek a kicsinyített mása Kecskeméten is megvolt. Ennek a teljesen elvadult és emberi mivoltából teljesen kivetkezett, a németekkel most már teljesen szinkronban levő hatalom-váltásnak a legszörnyűbb következménye Kecskemét október 24-iki emlékezetes teljes kiürítése volt, ami a németek rablása miatt a város anyagi javainak nagymértékű pusztulásával járt együtt. A felszabadítók alig néhányszáz megbújt emberre találtak a városban. A mellékelt dokumentumok mindennél jobban érzékeltetik az élet újraindításának nehézségeit. Néhány adatot érdemes közreadni. A Duna—Tisza- közi Mezőgazdasági Kamara 1945 január 29-én a következő adatokat tárta a Földművelésügyi Minisztérium elé: 52
