Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (II.)
A helyi életrajzi emlékezések és Péchy Imre adatgyűjtése is Petőfi egy-egy Dunavecsén alkotott költeményéhez igyekeztek magyarázatokat nyújtani. A víg cimborákkal együtt töltött mulatság hangulatát a dunavecsei bordalok (Poharamhoz, Az én torkom álló malom..., Meredek a pincegádor...) őrzik. Az itteni könnyed életfelfogás jut kifejezésre a Gazdálkodási nézeteim c. versben. Még diákkora annyi szenvedést magába rejtő idejéről, ennek derékbe töréséről is, amelyet annak idején a „kegyetlen végzet”-nek tulajdonított, most kedélyesen emlékezett a Deákpályám c. versében. Nem feledkezett meg katona koráról, a múlt „pusztaság vidékéről” sem, de most, Dunavecsén Katona barátomhoz c. versében már megelégedetten írhatta: Kedvezett a jószerencse nékem: Túljövék a szomorú vidéken. Az elmúlás gondolata csak a betegségevei kapcsolatban foglalkoztatta. Nem kívánja azonban azt sem, hogy a „víg fickók” meggyászolják: Jertek ki hozzám legföllebb, S ha állótok sírom körül: Vígan hangoztassátok itt Holt cimborátok dalait A múlt idők emlékéül! (Hattyúdal féle) Egyedül a S í r o m c. versében említi a leikéhez most is elható kínt, amely ha megkövülne, piramisként emelkednék a sírja fölött. Visszatérő érzés ez még a múlt szenvedéseiből, vagy ráeszmélés arra, hogy a gondtalan hetek, nyugodt környezet és víg cimborák ellenére életének meghatározó vonása mégis csak a kín, a boldogtalanság? Úgy tűnik fel, hogy a Dunavecsén Nagy Zsuzsika iránti fellángolt szerelme inkább idillikus részletekből tevődött össze, a falusi környezet és az a helyzet szülte, hogy Nagy Pálék házában vendégeskedett. Az ötZsuzsika- vers közül a Teszívem nek szép gyönyörűsége... címűben azonban Zsuzsika szívének „kőkeménységére” panaszkodik, aki őt meg akarja ölni, nem enyhíti fájdalmait, s aki a világon a „legkegyetlenebb.” A költő komolyan foglalkozott a házasság gondolatával is, de be kellett látnia, hogy a jómódú földbirtokos és bérlő leányát nem adnák hozzá feleségűi: Mi egymáséi soha nem leszünk, Egymást feledni lesz talán eszünk ... — írta Dunavecse elhagyása után (Kerényi Frigyeshez c. versében). Zsuzsika alakja úgy él a Petőfi életrajzi irodalomban, mint „14—15 éves serdülő, kék szemű szőke leány.”84 Az eddig nem ismertetett anyakönyvi adatok mást mondanak: Nagy Zsuzsikát a dunavecsei ref. egyházban 1828. jan. 9-én keresztelték meg.85 Petőfivel történt ismeretsége idején már néhány hónappal elmúltlóéves, tehát pontosan öt évvel volt fiatalabb a költőnél. A17. életévében levő hajadon a falusi jellegű mezővárosban már eladó leánynak és nem gyermeknek számított,80 s így nincs semmi különös abban, hogy Petőfi házasságra is gondolt. Bár Zsuzsikáról úgy is szólt Petőfi, mint „szép kis szőke gyermek”-ről, máskor a „kis leányka”, „kedves babám” szavakkal szólíttja meg, s magát „szeretőd”-nek is mondja.87 Nemcsak a Dunavecsén írt Zsuzsika-versek, hanem a Pestre történt távozása után szerzett több költeménye: Elvennélek én, csak adnának..., Ez a világ amilyen nagy, Kerényi Frigyeshezs népdalai (Nem nézekén, minek néznék? az égre..., a Lacházán írtÁrvalányhaj a süvegem bokrétája...) is Zsuzsika iránt érzett szerelmét tükrözik. Ma is fennáll Nagy Pálék egykori dunavecsei hét helyiségből álló háza (Zrínyi u. 38. sz.). Vas- berényi Gézaa tulajdonosa. Gazdag gyűjteménye a Petőfi-emlékekből valóságos kis múzeummá tette az otthont. A költő az utcai szobában lakott, az udvarra néző ablakból azonban a régi, azóta lebontásra kerül, Nagy Pál családja által lakott épületre nyílt kilátás. Az Á I m o d o m- e és az Éjjel c. versek szólnak arról, hogy „ott átalellenben lakik" a tündéri leány, s a költő nem bánná, ha belé szeretne. AZsuzsikáhozl. c. versben azt kívánja, hogy a borban, amit a kisleány behoz, szerelmét hozná, mert „megrészegítette kelleme.” A Zsuzsikához I l.-ben már „nagy szerelmét” említi, s azt a vágyát, hogy mint feleségét Pestre vihesse. Ott megbámulnák, hogy Petőfi róla ír olyan szép verseket, hogy Maholnap egész Magyarország Nevemmel lesz tele. A versnek az a szakasza, hogy Pestről majd „kivált pénzfogytán” lejárnak Dunavecsére az „atyushoz”, a leendő apóshoz, humoros hangjával megint csak arra utal, hogy Nagy Pálék és a költő családja nem42
