Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HORIZONT - Szekér Endre: Arcképvázlat Herceg Jánosról
Sőni is portrékat rajzol; külön csoportba fogja a Helikon és a Korunk íróit, a felszabadulás után szereplő írónemzedékeket. Könyve oktatási céllal készült, nagy tudományos erénye azonban, hogy a félévszázados romániai magyar irodalom jelenségeit és íróit rendszerbe kívánja állítani. S nem kis erénye az sem, hogy az erdélyi magyar irodalom legújabb alkotóiról — Lászlóffy Aladárról, Szilágyi Domokosról, Veress Zoltánról és Bálint Tiborról — informatív arcképvázlatokat olvashatunk. A korszerű tudományos összegzés azonban még várat magára. Az erdélyi magyar irodalom — Balogh Edgár vezetésével — mostanában készülő lexikona és ugyancsak munkába vett bibliográfiája biztosan a jövendő tudományos rendszerezés hasznos alapvetése lesz. Az örökség gondozásának mai helyzetét tekintettük át. A feladatok bizonyára még nagyok, sok a — hosszú időn át kényszerűen elmulasztott — tennivaló. A munka mindazonáltal folyik. S aki tudja, hogy az irodalmi örökség feltárása és kritikai gondozásba vétele nem pusztán kiadói s tudományos feladat, hanem a nemzeti, nemzetiségi tudat fenntartásának és gazdagításának fontos eszköze, az rokonszenvvel s örvendezve figyelheti a romániai magyar szellemi élet műhelyeit. Ezek a műhelyek szükséges hivatást töltenek be; s egyre méltóbban töltik be ezt a hivatást. SZEKÉR ENDRE Arcképvázlat Herceg Jánosról i. Ott halhatsz Párizsban, Bécsben, Genfben, s lehetsz Tihanyban, idegenben; házadat, hazádat eladhatod, de véred meg sosem tagadhatod, mert így, vinnyogó november-éjen beles hozzád az ablakrésen ... (Fehér Ferenc) Ha Herceg János írói és emberi magatartásának legjellemzőbb vonását keressük, azt hiszem: Fehér Ferenchez hasonlóan a földhöz, a szülőföldhöz való kötődését említeném legelőször. Herceg minden elbeszélése, regénye, sőt minden újságcikke magán viseli írójának valóság-közeli szemléletét; szorosabb értelemben véve sajátosan vajdasági színeit, ízeit vesszük észre azonnal. A jugoszláviai magyar irodalom Kazinczyja: Szenteleky a couleur locale prófétája volt; Dettre János a hely színét, Bácska levegőjét kérte számon az íróktól, mert „Dosztojevszkij orosz tudott maradni, akárhol írt, a vajdasági író első kötelessége, hogy vajdasági legyen ... „Herceg János a múltban és a jelenben is vállalta és vállalja a vajdasági írói magatartást, akkor is, ha ez a tájhoz kötöttség a talajtalanabb avantgarde nemzedék szemében „idejét múltnak” látszott. Már a pályakezdő író is azt vallotta, hogy az igazi nemzetiségi írói alapállás a szülőföld- és népének bemutatása. S évtizedek múlva is, az önéletrajzi elemekkel átszőtt „Ég és föld” c. regényében is a közösséghez tartozás erejét példázza Gerard sorsával. Nem tud elszakadni a korábbi közösségétől a regény főhőse, hiába próbál új életet, jobb életet. Ő érzi az erdők erejét, a szabadság nagyszerűségét, ő hozzáadja mindenhez a maga álmait. „A szabadságnak is megvan a maga térfogata, mint a tengernek. Csak éppen azt kell tudni, hogy az a tenger a mienk”. — mondta az „Ég és föld” főszereplője, Gerard, a vidéki cirkuszi bohóc. A vajdasági kritika, irodalomtörténet allegorikusnak tartotta Herceg regényét: a vidéki írói sors, a vajdasági irodalmi élet rajzát fedezték fel ebben a műben. „Herceg János nemcsak a maga művészi kétségeiről és válságairól 7* 99
