Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - SZEMLE - Sz. E.: Benedek Marcell † (1885-1969)
Benedek Marcell (1885—1969) „Tiszta ember és tiszta költő” — így jellemezte Benedek Marcell Áprily Lajost. Benedek Marcell — szinte Romain Rolland-hoz hasonlóan — nagyszerű emberiességgel teli egyénisége örök példa: könyvtárnyi művel gazdagon is csak szerény tudott lenni. Ha előadást tartott a pesti egyetemen, ha százezreket akart az „olvasás művészetébe” bevezetni, mindig olyan szerény és egyszerű tudott maradni, hogy ő háttérben maradt, s a Mű, az Érték, a Szépség volt a fontos. Ő példát mutatott arra, hogyan kell „szépen élni”, ahogy egyik utolsó kötetének címével is példázza. „Nem elég az egész világhoz szólnunk, az egyes emberrel is éreztetnünk kell szívünk melegét.” — írta. Kitűnő irodalomtörténész volt, a francia és a magyar irodalom avatott ismerője, magyarázója, Shakespeare és Rolland szerelmese. Amikor „Shakespeare”-könyvét átnyújtja az olvasónak 1957-ben, szinte búcsúzik a stratfordi mestertől, akit mint embert megszeretett Amikor a francia irodalomtörténetet adta kezünkbe, mindig óvott a silánytól, az értéktelentől. A „művészi Szép” vonzotta. Emberi melegség sugárzik írásaiból: tanulmányaiban sem tud hideg lenni. Arany János líráját elemezve is az emberi magatartás példáját állította elénk: „Lehetünk egyéni bajaink, érzékenységünk miatt magunkat illetően még oly pesszimisták is: az ige, az eszme, a közösség, a nemzet sorsa felől kétségbe esnünk nem szabad”. Mint szerkesztő az „Irodalmi miniatűröket” jelentette meg a Dante Könyvkiadónál, melyben pl. olyan tanulmányokat közölt mint Babits Mihályé, melyet Robert Browningról írt. 1927-ben egy kb. 1200 oldalas Irodalmi lexikont szerkesztett Schöpflinékkel, majd 1963-ban mint főszerkesztő tevékenykedett a Magyar Irodalmi Lexikon munkálatainál. Szépírói tehetségét részben maradandó értékű műfordításai dicsérik (Flaubert, Rolland, Martin du Gard), részben „Délsziget” című regényes magyar irodalomtörténete. De ne felejtsük el irodalmi ihletettségű novelláit („Először életemben”) és csodás emberi portrékkal teli kötetét, a „Naplómat olvasom”-at, melyben apja, Benedek Elek; tanítómestere, Riedl Frigyes és az „Európa lelkiismereteként”kszámontartott íróbarát, Romain Rolland arcképe is kirajzolódik előttünk. Professzor volt a pesti egyetemen. A francia romantikus regényrő I és Goethe Faustjáról szóló előadásai számomra is felejthetetlenek. Még nyolcvan esztendő terhével a vállán sem tudott pihenni: mindig tanított, mindig írt, mindig alkotott. Hadd búcsúzzunk Tőle „Szépen élni” című kötetének mindnyájunknak szóló soraival: „Miért szép a világ? Azért, mert van ember, aki fölfedezze benne a szépet.” ;sz. e. (* Benedek Marcell halálhíre folyóiratunk anyagának lezárása után jutott tudomásunkra. Munkásságának alaposabb elemzésére, méltatására még visszatérünk.) (A szerk.) 95
