Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - Buda Ferenc: A költő nemcsak a halál rokona - FIATALOK - Major Máté: Baja, Szent Antal utca (I.)
A Prigly-házzal szemközt, eggyel idébb a Vojnich-háznál, állt dr. Alföldi Lajos orvos háza (24. sz.) szintén nagyház, sok ablakkal. A bácsira jól emlékszem, jártam is nála, de pihenő estéin gyakran lehetett az egyik ablakon kikönyökölve, nézelődve látni, őszes kopasz fején kis, kerek, fekete sábesz- deklivel. Alföldi nénire alig emlékszem, gyerekei közül is csak kettőt ismertem. Lászlót és Pált nem, sem az egyetlen lányt, llát. llát egy dr. Halász Manó nevű hódmezővásárhelyi ügyvéd és birtokos vette feleségül. Az ő gyerekük Halász Zsuzsa, aki kislánykorától nagyszüleinél nyaralt, s így került nagyon jó barátságba feleségemmel. Az időből ismerem én is. Ő aztán egy — a bécsi egyetemen megismert — német orvoshoz, dr. Ernst Schönebornhoz ment feleségül. A két általam is ismert fiú közül Józsi — Imre bátyám iskolatársa a gimnáziumban — ugyancsak orvos lett, apja örökébe lépett, s mint ő, igazi humanista módján kezelte-gyógyította gazdag s szegény betegeit egyaránt. Őt is, öccsét, Jancsit is — aki igen kulturált, szimpatikus fiú volt — elpusztították. Józsiról a háború után a város egyik utcáját, a Dalmady Győző (még korábban Deszkás) utcát nevezték el. Az Alföldi-ház előtti egyik házban (20. sz.) székelt a Bajai Római Katholikus Legényegylet, melyet azért említek meg, mert izgalmas gyerekkori olvasmányaim egy részét, vasárnaponként, ennek egyik helyiségében, a Katholikus Könyvtáregylettől kölcsönöztem. Ezekről az olvasmányokról is fogok még beszélni. A közvetlen szomszédban (22. sz.) pedig dr. Földváry Dezső közjegyző lakott. A régibb Vojnich-ház mellett volt a Latinovits-ház (29. sz.), melyet csak azért említek meg, mert a Latinovitsok híres bácskai, magyar-szerb dzsentri-család származékai. Közülük való — ha Bajához egyébként nincs köze — Latinovits Zoltán is, kiváló színészünk, aki — ennek ellenére — előzőleg tanítványom volt, s így kollégám ma is. Talán mindjárt a Latinovits-ház után következett az az épület (31. sz.), melyben egy darabig „Bíró bácsi” lakott családjával, feleségével és epilepsziás, velem közel egyidős lányával, Margitkával. Apámnak még több bírótársa is volt, akik jártak hozzánk de mesélő, tréfáló „Bíró bácsi” csak egy volt. Egyébként dr. Rácz Károlynak hívták, és Debrecenből származott, amit ma bennem élő emlékképe is igazolni látszik: kistermetű, mokány ember volt, olajos bőrrel és apró „malac”-szemekkel. Felesége népi kerámiákat gyűjtött, különösen azután, hogy előbb a Hajnald utcába (ma Táncsics Mihály utca), utána pedig Debrecenbe költöztek. „Bíró bácsi” ott halt meg, alighanem a negyvenes években, s azóta valószínű, hogy családja is követte az elmúlásban. 1938-ban még jártam náluk. Valóban gyönyörű gyűjteménye volt az asszonynak, vajon mi lett belőle! Egy-két házzal odébb következett a Szabay-ház (talán a 33. sz.). Asszonyára és egy, vagy egyik fiára, a nálam két évvel idősebb Gyulára, emlékszem. Az asszony később férjhez ment Auer Oszkárhoz, akivel valamiféle rokonságban voltunk (ez a rokonság egészen Türr Istvánig vezetett visszafelé), s aki a Ferencz-csatorna Társulat tisztviselőiéként a Schleicher vagy Kispandúr-szigeten (ma Petőfi- sziget) székelt és lakott. (Kisgyerek koromban hozzá, ide a szigetre menekültem, nehogy az alvégen kitört, veszedelmesnek látszó tűzvész valami kárt tegyen bennem). Amikor Oszkár bácsi meghalt, a még mindig szép asszony Janka néni Karig Emil zenetanár felesége lett. (Az ő lányuk Karig Sári, az ismert műfordító.) Ez a Szabay-ház még arról is nevezetes, hogy később egy Singer nevű kereskedő vette meg, akinek fia, Laci egynéhány esztendőt a szerb megszállás idején is velem járt gimnáziumba. Singer Kóbi-ról — így hívtuk — és vele is kapcsolatos kalandjaimról még írni fogok. Ezzel e házzal nagyjából szemközt állt Szász Schön János említett, emeletes háza, mely szecessziós formáinak, építészeti kvalitásaival és nem utolsósorban magasságával ugrott ki az utcaképből. Szász János elegáns feleségére és Vince nevű fiára is emlékezem — halványan. Mellette a sarkon egy oromzatával a Szent Antal, oldalával a Szarvas Gábor utcára néző régi, emeletes magtár zárta le az utcaszakaszt — talán a legrégibb épület az utcában. Szász János házával szemben viszont egy másik nagyház Szász (Schön) Ödön háza folytatta a sort sok ablakával. Két fiú volt a családban, akik közül a fiatalabb, Pali egy osztállyal, az idősebb, Miklós, hárommal járt felettem a gimnáziumban. Miklós különösen szép, fess fiú volt. Az érettségi után Pestre került, s mint zeneértő ember, a „Koncert” Rendező Irodában dolgozott. (Ezt az irodát egyébként az ugyancsak bajai Kun Imre és fivérei, Ármin (Ervin) a legidősebb, és Géza vezették. A Kun-fiúk közül már csak Imre él, továbbra is egyik vezető figurája a magyar hangversenyrendezésnek. A leg- fiatalabbat, Bélát még a második világháború idején ölték meg). A Szent Antal utca és a Szarvas Gábor utca másik sarkát — kerítéssel kapcsolva — a Háy-ház foglalta el. Ebben a házban özvegy Háyné élt fél szemére vakon süketen, özvegy lányával, Sztankovits- néval. Az idősebb hölgy mamája volt Prigly néninek, Sztankovitsné pedig nővére (egészen más külsejű és karakterű asszony). Sztankovitsné egyetlen fia, Ferenc, Laci bátyámmal volt kb. egykorú, s ő is az első világháború elején esett el, egészen fiatalon. Ebben a házban, az említett baráti-rokoni kapcsolatok lévén, többször is jártam. Az szűkebb utcaszakasz utolsó darabja, a páratlan oldalon, a Stern-házzal (39. sz.) kezdődött. Lehet, hogy nem is így hívták, de itt lakott dr. Stern Maki (a valódi neve talán József volt), két öreglány nővérével. Stern doktor is jellegzetes alakja volt az utcának, méginkább a két nővér, akik közül a kisebb süketnéma volt. Ez is, a nagyobb is, amikor csak lehetett, teljesen kicicomázva — amit akkor még erősen megítéltek és félremagyaráztak az utcában — az ablakban könyököltek, és várták, vártak, nyilvánvalóan a lovagra. Ez a lovag, később már, amikor a Szent Antal utca szemközti sarkára költöztek, ha 3* 35
