Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 5-6. szám - VALLOMÁS - Járitz Józsa: Egy művész útja

tással volt rám, hogy egy óriási nagy teret háromszor futottam körül. Ők szájtátva nézték ezt a produkciót és megállapították, hogy egy atléta van a társaságukban. És a British Múzeum! Semmi más múzeum a világon nem hasonlítható hozzá, és benne az egyiptomi szobrok, amit sehol nem lát az ember. Mikor a hajóból kiszálltam, és utána belerogytam egy hatalmas szalonkocsiba, és a vonat megindult, kísérteties volt. Copperfied Dávidé volt minden körülöttem.

Párizsi tartózkodásom hét éve alatt minden nyarat vidéken töltöttem. Két nyarat a fontainebleaui erdőben töltöttem, a többit különböző tengerpartokon, kettőt Socoi- ban San Jean de Luz mellett. Hazajövet Chammoix mellett voltam Argentierben a Mont Blanc árnyékában. Mint Farkas Istvánék vendége, aztán egy csodálatos utat tettem Párizstól Hendaiig a spanyol határig. Ez az út magában foglalta a Chartre kated- rálist és a Loire menti kastélyokat. Bayone-t St. Jean de Luzt, Biarritz-t. Franciaország második hazám, jobban ismerem Magyarországnál. A francia nyelv második anyanyelvem, melyet gyermekkorom óta beszélek. Állandóan állítottam ki Párizsban, 1924-ben gyűjteményes kiállításom volt a Galéria Viscontiban,a Salon des lndependentsben,|stb.

1930 őszén Argentiére-ből Svájcon át jöttem haza azzal, hogy visszamegyek. De az események másképpen határoztak. Már idekötött az Alföld is. Testvérem kis tanyáján töltöm azóta a nyarakat, Kiskunmajsán, ez ráütötte művészetemre a bélyegét. ,,ll n’y a rien que du rica” — mondja Cocteau a tengerről. De ha megmozdul ez a semmi, lovak, foltos tehenek, bivalyok lesznek, lélekzetelállító csodák este égen és földön, a mindenséget tükröző pocsolyák. Itt olyan magányban éltem, milyen e földön egyáltalában lehetséges. Nagyobb ellentétet párizsi és itteni életem között elképzelni sem lehet. Macskák, baglyok, kutyák szegődtek mellém, kint a legelőn tehenek, lovak, birkák, libák. Közelben szalmáskert, cséplések, naplementék. A nyarakat lázban töltöttem. Száz életem nem lett volna elég mindenre. 1936-ban egyik barátnőm vendége voltam Nizzában, és 1937-ben angol mecénásomé Londonban. Majd egy harmadik barátnőm vendége voltam egy tengeri úton, mely Olaszországot, Rómát, Algírt, Biscrát, Toggurtot, szóval a Szaharát foglalta magában. Két gyűjteményes kiállításom volt ugyancsak ebben az időben 1932 és 1937-ben Luganoban. Svájcban is mint vendég voltam ugyancsak ezekben az időkben.

Soha kitüntetésben vagy díjban nem részesültem, ami nekem nem is hiányzott, viszont 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt két festőt vettek fel a főiskolások közül a felnőttek kategóriájába, akik rendszeres havi jövedelemben részesültek volna. E két festő Szőnyi István és én voltam. Zsűriken sem mentem keresztül soha. Mikor Párizsból hazakerültem, családomat igen rossz anyagi viszonyok közt találtam. Miután soha nem tudtam elképzelni teljes bizonyossággal, hogy az én művészetemből meg is lehet élni és miután a levegőből való élés állandósítása sem kecsegtetett nagy reményekkel, elhatároztam, hogy kimozdítom a hegyet, amelyet apám ránk hagyott örökül. Miután rajtam kívül erre senki nem vállalkozott, inkább választva a sokkal könnyebb állandó nyomorgást, megindítottam a lavinát. Szinte emberfölötti tett volt, de véghez vittem. A legnehezebb az egészben ez volt: felhőkben úszkáló, tehetetlen hülyéből szinte átmenet nélkül máról holnapra finánczsenivé átvedleni. Valóságos saltó mortálé volt, az egész Járitz-vagyon a kockára került. Ez maga külön regénytéma. A felelősség rajtam volt. A kevés kis megmaradt papírjaimra ismételten 7 százalékos kamatra vettem fel pénzt, mert addig is valamiből élni kellett. Az egész család akarata ellen eladott telkek árán végül is én döntöttem, hogy ház legyen, tekintve, hogy a Pázsit utcában már nem fértünk el. Az új házban a 6 gyerekre 6 lakás lett kalkulálva. A ház egy másik telkünkre épült, az építkezés fő oka a műterem volt. Ez volt a feszítő ereje az egésznek. Mindenki lemaradt, csak Mária testvérem szegődött hozzám. Kettőnkön állt a vásár. Végre megszületett aSzentpéteri utcai ház földrengésszerű megrázkódtatá116