Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HORIZONT - Bognár András: Ember járt a Holdon!
nálják!) Megvan az a törekvés is, hogy ezek a technikai ágak olcsóbban produkálják a termékeiket. És az eredmények előbb-utóbb az egész emberiség közkincsévé válnak ... S akkor talán megérte! Mégis: miért nem az élelmiszertermelés tökéletesítésére fordítjuk ezt a rengeteg pénzt, anyagi és szellemi energiát? A felelet — bár nem éppen megnyugtató — alighanem ez: mert emebből hiányzik a versenyszerűség, a küzdelem motívuma. És itt megint előjön egy filozófiai kérdés: szükségszerú'-e, hogy az ember olyan, hogy szeret versengeni, harcolni az elsőségért? És ha — úgy látszik — ilyen, miért nem mindig a valóban tökéletesebbért harcol? — Tény az is, hogy az űrhajósok életüket kockáztatják a sikerért. Megéri-e? Milyen erkölcsi alapon vállalják a felelősséget a vezetők a kockázatért? Aligha megalapozott az az érvelés, hogy minden nagy lépésért a technikában értékes emberek tették kockára és áldozták fel az életüket. A repülés úttörői számára talán ez még szükségszerű sors volt, de hogy az elektronikus számítógépek korszakában, a robotteremtés idején is ugyanez-e a helyzet, legalább kérdéses... Közbevetőleg: a robotok is az emberiség ős-álmai közé tartoznak. Az első ismert emlék az Iliászból való: .........az ezüstlábú Thetisz elment Héphaisztosznak csillagos és örök ércházába, mely égilakók közt fénylett, s melyet a Sántító maga épített volt. őt a fúvók mellett izzadva találta, amint épp sürgött: húsz háromlábast készítve a tűznél, hogy palotájának fala mellett rakja ki sorban. Aztán mindje alá aranyos kereket helyezett el, hogy gyűlésbe gurulhasson valamennyi magától, és onnan hazafuthasson: bámult, aki látta. Készen volt már mind, csak a nagyszerű-mívű fülek még nem voltak rajtuk, s ehhez szögeket kalapált most.” (Homérosz—Devecseri: Iliász. XVIII,369—380.) Ezek az álom-robotok képesek arra, hogy a gyűlésbe menjenek uruk és teremtőjük helyett, s onnan hazatérjenek. A gyűlésben nyilván értelmes tevékenységet kell kifejteniük ... „drága aranyból vannak ezek, de akárcsak az élők. Van szívükben erő és ész, és szólani tudnak, és őket munkára az égilakók tanították.” (uo. 418—420) A homéroszi égilakók az emberi képzelet teremtményei: ha őket létrehozhatta az emberi képzelet, mennyivel inkább alkotásaikat! Visszatérve az eredeti kérdésre: miért nem robotokat küldött maga helyett a Holdra először az ember? Talán azért — felelhetnénk —, mert a robotok még nem elég tökéletesek: csak arra képesek, amire programjuk van, amit tervezőik előre láttak; váratlan helyzetben képtelenek a lehető legjobb megoldást választani.... Csakhogy akkor miért nem vártak addig a holdutazással, amíg meg nem teremtődnek az ilyesmire alkalmas robotok? És ez már megint egy olyan probléma, amely a tudomány és a bölcselet legmélyére nyúlik. Mert elvi kérdés: az ember tervezhet és létrehozhat-e olyan tökéletes gépezetet, amely váratlan helyzetben önállóan — talán az embernél gyorsabban és pontosabban — képes dönteni? Nem szükséges-e ehhez, hogy minden lehetséges helyzetet és körülményt pontosan előre lásson a tervező? 106
