Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HORIZONT - Bognár András: Ember járt a Holdon!
újat hoz a szubjektivebb szemlélettel, az egész életsorsokat drámaian sűrítő megoldásokkal s a már említett monológ-technikával. Az egyik írásában egy olyan emberről rajzol portrét, ki borbély szeretett volna lenni egész életében, de végül mégsem sikerült neki. Herceg népies hangvételét olykor egy-egy közmondásszerű, egyszerű emberi tapasztalat, bölcsesség jelzi: „Eltőtt az élet, és mire az ember tudná, hogyan köllene hozzáállni, vége van, mit csináljunk, ugye.” (Eltelt az élet.) Ebben a kötetben — mint Csuka Zoltán is észrevette a Kortársban megjelent írásában — számos Herceg-írásban érezhetjük az író szocialista gondolkodásmódját, kommunista elveit (pl. Színem a vörös). 4. Herceg János magyar író. Ezt külön nem kellene megemlítenünk, kiemelnünk, de számos határozottan modern vagy moderneskedő, nemzeti sajátosságoktól önmagát megfosztó írótársát ismerve: külön kell szólnunk Herceg írásművészetének, írói egyéniségének magyar vonásairól. Ahogy Csuka Zoltán jegyezte meg, még az „Ég és föld” c. regényében, az „égi kiránduláson” sem távolodott el szülőföldjétől, s az ott élő magyarok életétől. S szépprózai művein túl Herceg publicisztikai írásaival is mint a Vajdaságban élő magyarság szószólója jelentkezik: a vajdasági magyarok kulturális életét irányító szervért szállt síkra; „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”, vallotta a költővel együtt; a hazátlan irodalommal fordult szembe; örömmel fedezte fel a vajdasági munkásmozgalom magyar vezető egyéniségeinek szerepét stb. (7 nap c. lapban ...) S Herceg, ha magányosnak is érzi magát, ha a végtelen erdőben élő magányos fának nevezi magát az „Ég és föld”-ben, mégsincs egyedül. Nem lehet egyedül az a Herceg János, kire hatvanéves születésnapján tisztelettel és szeretettel gondolt a Magyar írószövetség folyóirata, a Kortárs; nem lehet magányos az a Herceg János, aki a stószi magányban élő Fábry Zoltánhoz hasonlóan törhetetlen szocialista hittel, nemzeti önérzettel, szülőföld-szeretettel szólt évtizedek óta, maradandó értékű alkotással a vajdasági magyarságról. BOGNÁR ANDRÁS Ember járt a Holdon! „Ez a kis csillag tele bölcs erélyre született lélekkel, ki küzdve fárad .... Jóhír s becsület dicsérje!” (Dante—Babits: Paradicsom. VI. 112—14.) Napokig izgultunk. Lestük a televíziót, figyeltük a rádiót, vártuk az újságot: sikerül-e? És sikerült! Sikerült a nagy kísérlet: ember járt a Holdon! Olyan pillanatot éltünk meg, amilyen még nem volt, amióta ember az ember: többszázezer éve! Megvalósult az emberiség egyik álma, — és: szegényebbek lettünk egy álommal! Ebben a nagy pillanatban érdemes emlékeznünk: milyen is volt őseink álma a Holdról, a bolygókról és a csillagokról...!? Az írók közül először a szellemes görög Lukiánosz merészelt a Holdba, a Napba, sőt tovább a Plejádokba és a Hyadokba is utazni. Az ő nyomán jár Cyrano de Bergerac, aki szintén a Napba és a Holdba utazik, s az ő követője Athanasius Kircher is az Iter 102
