Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HAZAI TÜKÖR - Welther Dániel: A foglalkoztatottság néhány kérdése a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben
nál nagyobb aránya összefügg a megye jelentős részén a termelés szerkezetének belter- jesebb voltával, és a kertészeti kultúrák területének megnövekedésével. A megye mezőgazdasági lakosságának csökkenéséhez hosszú éveken át aránytalan mértékben hozzájárult az elvándorlás a környező iparilag gyorsabban fejlődő városokba, megyékbe. (A megye lakosságának 1966-ban — szemben az 1949 évivel — mindössze 96 százalékát találjuk meg.) Ebből a szempontból nem szabad figyelmen kívül hagyni — különösen az ötvenes évek elején —a hibás gazdaságpolitika következtében a földtől való menekülési törekvéseket sem. Összefoglalva tehát, melyek azok az alapvető okok, amelyek elsősorban közrejátszottak és a továbbiakban is közrejátszanak a mezőgazdaság aktív keresőinek csökkenésében? 1. A mezőgazdasági termelés tudományos-technikai fejlődése lehetővé tette és teszi a mezőgazdaságban foglalkoztatottak létszámának csökkenését. A mezőgazdasági termelés fejlődésének objektív törvényszerűsége, hogy a gépi munka arányának növekedésével az élőmunka aránya nemcsak viszonylagosan, hanem abszolút mértékben is csökken. 2. A mezőgazdasági termelés tudományos-technikai fejlődése a termelékenység ugrásszerű emelkedését eredményezi. A termelékenység növekedése (legalábbis hazánkban, ahol az átszervezés után gyors lefolyású létszámcsökkenés következett be) tulajdonképpen a foglalkoztatottak száma csökkenésének realizálása. (Később a termelékenység növekedése nagyobb ütemű lehet és kell is legyen, mint a minden bizonynyal meglassuló létszámcsökkenés.) Strukturális változások a mezőgazdasági termelésben és a munkaerő összetételében Hazánkban a mezőgazdaság szocialista átszervezésének társadalmitag és gazdaságilag egyaránt kedvező talajában gyökerező technikai-műszaki fejlődés jelentős strukturális változásokat okozctt mind az alapigényesség, a munka technikai felszereltsége, mind a termelésszerkezet és a mezőgazdaságban foglalkoztatottak kor, nem és szakképzettség szerinti összetételében. 1. A mezőgazdasági termelés az ötvenes években megkezdődött anyagi-műszaki bázisának újjáalakítása a termelés alapigényességét illetően rövid idő alatt az ipar elé helyezte a mezőgazdaságot. Ez tette lehetővé, hogy a termelőszövetkezetekben az utóbbi években jelentős termelési eszköz-csere történt, hogy megkezdődött a mező- gazdasági termelés iparosodása és a mezőgazdasági és az ipari munkák közötti különbségek elmosódása. A termelés alapigényességének fokozódásával együtt, a szocialista átszervezés óta jelentősen nőtt az eleven munka technikai felszereltsége. Nemcsak hazánkban, de a tőkés országok mezőgazdaságában is egyre gyakrabban találkozunk olyan adatokkal, amelyek azt bizonyítják, hogy az egy munkásra eső mezőgazdasági beruházás meghaladja az ipari beruházások színvonalát. Hazánkban, ha a technikai felszereltség közeledett is az iparéhoz, a mezőgazdaságban még nem vált jellemző folyamattá, hiszen az egy munkaerőre számított évi beruházás összege csak 30—38 százaléka az egy munkaerőre jutó ipari beruházásoknak. 2. Változások állottak elő a termelés struktúrájában is. 1938-ban a növénytermelés aránya (1959. évi változatlan áron) 63, az állattenyésztésé 37 százalék. Az 1965—1967 évek átlagában a növénytermelés aránya 58 százalékra csökkent, az állattenyésztésé 42 százalékra növekedett, 75
