Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Villámsújtottak (Szociológiai tanulmány a Bács-Kiskun megyei öngyilkosságokról)
kécske, Helvécia, Lajosmizse, Kerekegyháza, Jakabszállás, Bugac. Valamennyi a kecskeméti járásban! A szándékos súlyos testi sértés tízezer lakosra vetített mutatószámai: országosan 3,9, Bács-Kiskun megyében 5,8, a kecskeméti járásban 8,7. Magasan vezet a megye a család-, ifjúsági és nemi erkölcs elleni bűncselekmények tekintetében is; a 7,6-os arányszám több mint a kétszerese a Szabolcs megyeinek. Itt történt a legtöbb—49 — erőszakos nemi közösülés is. A megye bűncselekményeinek majdnem az egyharmada vagyon elleni volt. A gyökerek, valahol, azonos talajból táplálkoznak. BOR Létezik egy felszíni összekötő híd az öngyilkosságok ás a bűncselekmények tartománya között, s ez az alhokol. A 67-es jelentőlapok egyharmadán — 88-on (ebből csak 2 a női) — ez áll: rendszeresen és mértéktelenül italozott. (A szabadkai felmérés is 28,6 százalékos arányról tesz említést.) A már említett büntető és szabálysértési szankció elől az önkéntes halálba menekülő 15 személy mindegyike az italos kategóriába sorolható. A túlzott szeszfogyasztás persze csak nagyritkán szerepel egyedüli és közvetlen kiváltó okként; az esetek zömében együtt jelentekezik a családi élet megromlásával, vagy éppenséggel széthullásával. Mindkét jelenség lehet ok is, okozat is, s vizsgálatunk szempontjából nem is ez a lényeges, hanem a párhuzamosság ténye. A jelenség több oldalú megvilágítása érdekében itt még csak annyit, hogy az alkoholfogyasztó szerepét nem kell feltétlenül az orvosi értelemben használatos alkoholistával azonosítanunk, annál is inkább, mivel a megfigyelések szerint többnyire nem is a delíriumban, hanem a másnapos állapotban, amikor — az egyén várakozásával ellentétben —még inkább megbillen a lelki egyensúly, következik be az ön- gyilkosság. Másrászt a delirium tremens-es, előrehaladott állapotban, akaratilag már képtelen akkora lendületre, amennyi a nemlét szakadékéba való bukfencezéshez szükséges. S itt nem árt eloszlatni a közhitnek egy széles körben elterjedt tévedését, miszerint a megye nagyarányú szőlő-, illetve bortermelése eredményezi az iszákosságot. Ha ez így lenne, akkor például Olaszországnak messze meg kellene előznie Svédországot, márpedig az öngyilkossági mutatók ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítják. Ez persze azt sem jelenti, hogy a svédek kevesebb szeszt fogyasztanak, mint az olaszok. Meglehet, hogy többet — az idevonatkozó adatok nem állanak rendelkezésemre. De ez nem is lényeges, maradjunk inkább a hazai tájakon. Itt is azt látjuk, hogy az alkoholfogyasztás nem áll alacsonyabb szinten azokban a megyékben, ahol a termőadottságok nem kedveznek a szőlőnek, mint ott, ahol a mezőgazdaság legfőbb bevételi forrása a bor. Az öngyilkossági mutatók e dimenzióban történő összehasonlítása semmit nem bizonyít; egyformán magas — 31,3, illetve 34 — a „boros” Tolnában és a venyige-nélküli Szolnok megyében. Viszonylag alacsony a szőlőtőkével jócskán megáldott Hevesben és Borsodban. BETEGSÉG A szervi- és idegbetegségek, az ezekkel gyakran együttjáró el hagyatottsággal, magányérzettel, felbomlani készülő családi élettel, anyagi nehézségekkel, nagyritkán az iszákos- sággal, nem kis mértékben motiválják az öngyilkosságok előfordulási arányát Bács-Kis- kunban is. A 67 évi öngyilkosok között 120-an voltak olyanok — 39 nő és 81 férfi — akiknél többnyire fő okként,de legalábbis megjegyzésként ezt írták a jelentőlapra: gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Vagy pedig ezt: súlyos idegbeteg volt. S e meghatározások, jelzőstől vagy anélkül, több esetben kombinálódtak is. A betegségek, tudvalevőleg, inkább az idősebb korosztály tagjait sújtják; így az életkor és az öngyilkosságok összefüggése nem utolsó sorban e ténytől is adódik. A betegségben szenvedő női öngyilkosok majd mindegyike eltartott, vagy háztartásbeli foglalkozású volt. Ezek alapján, kapcsolódó ok gyanánt, nem zárhatjuk ki az anyagiakkal való ellátottság szűkös voltát sem. HIT Szembetűnő a Dunamenti falvak alacsonyabb részesedése az öngyilkossági statisztikából. Különösképpen Kalocsa városát és járását kerülte el az élettől való önkéntes szabadulás, kísértése annak úgyszólván csak a szele érintette. A 63—67 éves időszak évi átlaga a járásban 9,6, a városban 4,4 volt. A 240-es megyei átlaghoz képest a kettő együttvéve is elenyésző. Kétségtelen, a tanyavilág errefelé nem számottevő, bár a szállások, a szép számmal fellelhető és országosan is egyedülálló települési szerkezetek — főleg Kalocsa és Szakmár körzetében — ma már alig nyújtanak civilizáltabb életlehetőségeket, mint a homokhátsági tanyák. 60
