Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - HAZAI TÜKÖR - Hatvani Dániel: Villámsújtottak (Szociológiai tanulmány a Bács-Kiskun megyei öngyilkosságokról)
tinálja őket többre, s még többhöz az emberi szellem termésének csak a pelyvája jut el. De végülis: F. I. magánéletének erővonalai hol kereszteződtek olyan csomóvá, amely csak drámai suhintással látszott megoldhatónak? Menyasszonyával a múlt év őszén ismerkedett meg, húsvétkor volt az eljegyzés, s pár hétre rá történt a csaknem tragikusan végződő kísérlet. Korábban három lánnyal volt komolyabb ismeretsége, közülük az egyik nősülés szempontjából is szóba jött; az elhidegü- lés a katonai szolgálat ideje alatt következett be. A fiatalember négy-öt évvel ezelőtt az ivászattal is közelebbi kapcsolatba került. Rászokott a sörözésre. Tulajdonképpen nem kívánta az italt, inkább a baráti kapcsolat-keresés, a virtuskodás, s főképpen az unalom vitte rá a poharazgatásra. Erről vőlegény-korában sem tudott leszokni. Amikor menyasszonyával találkozott, előtte tíz-tizenkét pohár sört is megivott. A lány ezt kezdte megsokallani, s a kritikus este előtti napon ezt mondotta: „Ha így folytatod, szakítanunk kell. Ha nem tudsz leszokni az ivásról, menj elvonókúrára.” A vőlegény megígérte, hogy majd elmegy. De másnap, közvetlenül a kísérlet előtt, a kocsmába ment, felhajtott vagy tizenöt pohár sört, s otthon, amikor már besötétedett, a kút mellett hagyott wofatox- oldatból megivott egy bögrével. Nem érzett semmit, egész testében remegett, s néhány lépés után összeesett. Ekkor fedezték fel tettét. Mióta kijött a kórházból, rá se tud nézni az italra. Menyasszonyával rendszeresen találkoznak. Azt mondja, hülyeség lett volna meghalni. Soha többé nem tesz ilyesmit... Könnyen lehetséges. Ám, hogy ezt az ígéretet megtehesse, feltétlenül el kellett jutni a lét partjáig? A kérdőjel marad. III. REKORD Bács-Kiskun, 1967. Kettőszázhatvanhat öngyilkos. Százezer lakosonként 47,2-en haltak meg önszántukból. Induljunk el a statisztikai adatok útvesztőjében. Majd csak elérkezünk valahová. A területi megoszlás számaiból kiderül: 1963-tól 1967-ig a megye 108 községe között csak nyolc olyan akadt, ahol nem fordult elő öngyilkosság. Ezek kivétel nélkül kis létszámú falvak. Ezzel szemben az említett időszak minden egyes évében, s már az azt megelőző időben is megdöbbentő rekordot tanúsított a kecskeméti és a kiskőrösi járás. 1967-ben az előbbi járás községeiben 49-en, az utóbbiban 34-en dobták el maguktól az életet. A megyei47,2-es mutatószám alacsonyabb a községek átlagainál, de magasabb a városokéinál. Magyarán: a városokban kevesebb az öngyilkosság, mint a falvakban. Az országos, sőt bizonyos mértékig a nemzetközi tendencia tehát a Duna—Tisza közén is érvényesül. 1967-ben a falvak átlagos mutatószámát a városok közül egyedül Kiskunhalas körözi le, de saját járásának arányszámát még ez a helység sem éri el. ÍVEK Lapozom az 1967-ben elkövetett öngyilkosságok statisztikai adatgyűjtő lapjait. Megannyi dráma az ívek szabványosított felsorolásában. Persze csak jelzésszerűen. így: Gr J.-né özv. szül. 1893, foglalkozása tsz-növénytermesztő, elkövetésének módja gyógyszea- mérgezés, az öngyilkosság okának rövid leírása: elkeseredettség, életuntság, már korábban is követett el kísérletet. S aztán a többiek, az adatok hasonló sorrendiségében: M. J. hajadon, 1946, tsz-növénytermesztő, vonat elé vetette magát, szerelmi bánat. J. M.-né férjes, 1895, htb., nikotint ivott, a földjáradékát levonták. S. O.-né férjes, 1932. fényképész, mérgezés, féltékenység. Sz. E. hajadon, 1948, eltartott, önakasztás, szerelmi bánat. K. A.-né özvegy, 1899, tsz-nyugdíjas, nyakmetszés, búskomorság miatt. S. l.-né férjezett, 1926, htb., önakasztás, anyagi nehézségek. K. J.-né elvált, 1913, htb., mérgezés, oka ismeretlen. J. J. nős, 1901, nyugdíjas asztalos, a Dunába ugrott, oka ismeretlen, rendszeresen- és nagymértékben italozott. B. J. nős, 1941, tsz-kocsis, önakasztás, féltékenység, családi viszályok, rendszeresen és mértéktelenül italozott. K.K. nős, 1928. adóügyi előadó, öngyilkosság szívlövés által, erkölcstelen életmód felfedése, illetve felelösségrevonás, kismértékben italozott. V. L. nőtlen, 1950, villanyszerelő tanuló, önakasztás, oka ismeretlen. K. P. nőtlen, 1946, 2 kh önálló birtok, önakasztás, oka ismeretlen. V. J. nős, 1924, tsz-növénytermesztő, borotvával elvágta a nyakát, rendezetlen családi élet, rendszeresen és nagymértékben italozott. H. P. nős, 192?, 6 kh-as önálló gazda, önakasztás, felesége halála miatt, korábban már két kísérletet követett el, rendszeresen és nagymértékben italozott. P. A. nőtlen, 1920, 6 kh-as önálló gazda, borotvával felvágta az ütőerét, súlyos tbc-beteg, 55
