Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 5-6. szám - ÉLŐ MÚLT - Gál István: Kodály-emlékek
Kodály zenéjéből, írja tovább Révész, egész munkásságából ennek a magyarságnak a levegője árad és az Apollo avirtuális Közép-Európa eszméjének szolgálatában felemeli a Kodály Zoltán meglobogtatta zászlót, amelyre az igazi nemzetiség gondolatai vannak felírva... Be kell állnunk a népek nagy orkeszterébe.” Amikor Kodály 1938-ban a rádióban előadást tartott arról: „Mi a magyar zenében?”, magától értetődőnek látszott, hogy ez a kitűnő írása, amely a magyar zenei jellegnek éppen a latinos vonásait emeli ki, az Apollo Vili. kötetében kerüljön vezető helyen közlésre. Kodály ebben a tanulmányában legtovább jutott a magyar zene jellemének leírásában: „Történelmünkből a magyarság egységes jellemképét eddig még nem sikerült elvonni. így tehát a magyar jellem és a magyar zene összefüggéseit sem igen lehetett feltárni . .. Milyen zenei tulajdonságok jellemzik a magyar népzenét? Általában inkább aktív, mint passzív. Inkább akarat, mint érzelem kifejezője. Ritmusa éles, határozott, változatos Dallama lendületes, szabadmozgású, nem előreelgonolt harmonikus alapból félénken kibontakozó. Formája: rövid, arányos, világos, átlátszó. Világos a forma, mikor mindig tudjuk, hol tartunk ... A görög-latin formaérzék közelebb áll a magyar lélekhez, mint észak köde. Ezért a német szerzők közül csak azokat fogadja be, akik latin formakultúrában éltek ... Minél szélesebb réteg jut érintkezésbe a valódi zenekultúrával, annál sűrűbben támadnak majd olyan művek, amelyeknek magyar a levegője, a tartalma, a formája, az élete.” Ebben a tanulmányában jelentős tőrténetfilozóflai következtetéseket von le a magyarság nemzetközi helyzetére és szerepére vonatkozóan: „Minél több közünk van az európai kultúrához, annál nagyobbra nő a magunké is ... Az elzárkózás, műveletlenség a nemzeti vonásokat is elsorvasztja... Magyarország Európának is szerves része: annak hagyományaiban is benne kell élnie. Kelet- és Nyugat ütközőpontján álló országn: k, népnek élete célja csak az lehet, hogy mindkettőhöz hozzátartozzék, ellentéteiket magában kibékítse, egybeolvasz- sza. Ebből a szempontból értéktelen az a magyarság, amely nem európai, és számunkra értéktelen az európaiság, ha nem magyar is egyszersmind.” A tanulmány Kodály egyik legtömörebb, legtöbbet mondó műve. írt rövidebben Is, hosszabban is a magyar jellegről a zenében de ilyen aranyjánosi néven-nevezéssel talán még soha. Kodály kottapéldákat akart állításai illusztrálására küldeni, ezek nem érkeztek meg idejében, így tanulmányát első korrektúrája után betördeltük és ki is nyomtuk. Erre vonatkozik ez a levelezőlapja: Postabélyegző: Budapest 62 1939. febr. 13. „Nagys. Gál István úrnak H IV. Magyar u 25. I. em. 9. Igen tisztelt Gál úr. A korrektúra szándékom ellenére elment biz. adatok nélkül, melyek akkor nem voltak meg nálam, Most megvannak és pótlom a legközelebbi korrektúrában. Arra kérem, hogy abból két levonatot szíveskedjék készíteni, s az egyiket a Hungarian Quarterly titkárának elküldeni, mert ők angolul akarnák közölni. Szívélyes üdvözlettel Kodály Z A Hungarian Quarterly szerkesztője tőlem hallotta, hogy Kodály tanulmánya az Apollóban megjelenik. Elkérte angol nyelvű közlésre. Az Apollo-vezércikk angolul olvasható a Hungarian Quarterly 1960. 674—482. lapján. Németül átvette a Pester Lloyd (LXXXV. évf. sz. 15—16. 1.). A fiatalság tömegeihez a Magyar Ut c. protestáns hetilap 1940. február 15-i száma révén került. A Kodály-cikkből elmaradt két népdal közül az első az „Ugat a kutyám a Rajna” kezdetű, az őtfokúság elvének példája, a másik a „Röpülj páva, röpülj, a vármegyeházára” kezdetű, a párhuzamos szerkezet mintája. (A kottapéldákkal együtt megjelent: Kodály Zoltán: Visszatekintés c. művében I. k. 75—82.) Részletesebb, tanulmányméretű kidolgozása a „Magyarság a zenében.” Ez a Szekfű Gyula által szerkesztett és a Magyar Szemle Társaság által kiadott „Mi a magyar?” c. vaskos kötetben látott napvilágot. A kötet létrejöttének egyik döntő indítéka volt Kodály első meggyőző megfogalmazása. Nem ez volt az első kecskeméti Kodály-publikáció. A Kecskeméti Lapok 1929. nov. 29-i számában Gyermekkarok-ról írt cikket, a Válasz 1935.-Í évfolyamában pedig „A magyarság néprajzáéban közölt a „Magyar népzene” c. akkor sajtó alatt levő tanulmányának utolsó fejezete, a „Néphagyomány és zenekultúra” jelent meg. Amikor 1940—44 között a külügyminisztérium kulturális osztályának szerződéses munkatársaként az idegen nyelvű magyar könyv- és folyóirat-kiadással foglalkoztam, az egyik legsürgetőbb föladatnak éreztem Kodály idegen nyelven való megismertetését elméleti művei kiadása révén. A Hungarian Quarterly Apollo-beli cikkét közölte, az Ungarn-ba Vargyas Lajos írt nagy méltató tanulmányt róla, a Donaueuropá-ba ugyanő írt a magyar népzenekutatás dunai-balkáni gyűjtőmunkájáról. Thienemann Tivadar Danubia könyvkiadóvállalatának Kleine Ungarnkunde c. sorozatában kiadtuk Kodály magyar 48
