Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám - SZEMLE - Zoltán Zoltán: Dr. Lettrich Edit: Kecskemét és tanyavilága
Szemle Dr. Lettrich Edit: Kecskemét és tanyavilága Az alföldi városfejlődésnek és tanyarendszernek, — amely bízvást mondhatjuk példa nélkül áll Európában — a 30-as, 40-es években még könyvtárakra menő jelentős irodalma volt. Ezt az irodalmat olyan nevek fémjelezték, mint Erdei Ferenc, Eperjessy Kálmán, Gesztelyi Nagy László, Nagy Lajos, Majlát Jolán, Márkus István, Papp László és Szabó Kálmán, hogy csak a legismertebbeket említsük. Ennek az irodalomnak az alapján értette meg nemcsak a külföld, hanem a hazai közvélemény is, hogy a magyar város nem egyszerűen nagyfalu — sőt a külsőségek mögé tekintve egyáltalán nem az! — hanem egy olyan sajátos települési és gazdasági formáció, amelynek létrejötte csak Magyarország tőkeszegény, agrárcentrikus gazdaságfejlődése alapján érthető meg. Sajnálatos, hogy ennek a valóságfeltáró és a jövő fejlődésére nézve evidenciákat kutató irodalomnak fejlődésében az 50-es években egy határozott törés állott be, amelyet azóta sem tudtunk kiküszöbölni. Ez azzal a téves helyzetmegítéléssel függött össze, mintha a szocialista fejlődés hazánkban valami egészen más alapokról kellene kiinduljon és mindaz ami ezelőtt történt, az menthetetlenül és visszavonhatatlanul máris a múlté lenne. így az a néhány mű, amely ebben a témakörben azóta született inkább a történelem- és földrajztudomány, mint az élő magyar irodalom részének számít. Ezt bizonyítja az is, hogy az ilyen művek megjelentetésére szinte kizárólag csak az Akadémiai Kiadó vállalkozik. A többi kiadó — nagyon helytelenül — arra az álláspontra helyezkedik, mintha az ilyen művek kiadására az élő irodalmat regisztráló közvéleményünk már igényt se tartana. Szinte belegondolni is borzasztó, hogy miként tudtuk ezen művek élő, eleven és hatékonyan reflektáló közvéleményét alig két évtized alatt elsorvasztani, a ma is ható magyar múltat az elfelejtett események listájára helyezni. Különben ez a felemás, — vagy mondjuk ki kereken: elutasító — álláspont tükröződik a „Magyarország felfedezése” című szociográfiai sorozat fogadtatásában is, amikor egyes kiadók a „piackutatás” eredményeire hivatkozva megtagadják e művek kiadását. Ilyen körülmények között felfokozott érdeklődéssel várunk minden olyan művet, amely nem a „piackutatás”, hanem a reális társadalmi igények kielégítését igyekszik szolgálni. Ezek után talán már felesleges is hangsúlyoznunk, hogy ugyanez a megkülönböztetett érdeklődés jutott osztályrészül d r . Lettrich Edit: Kecskemét és tanyavilága című füzetének is a szakemberek és az igényesebb olvasók részéről. Lettrich Edit említett tanulmányát tehát alapvető célkitűzésében, — amennyiben folytatni kívánta a történelmi—gazdasági városmonográfiák legjobb hagyományait — hiánypótló vállalkozásnak tekinthetjük a maga nemében. A tanulmány részletekbe menő tanulmányozása azonban sajnos nem mindenben igazolja felfokozott érdeklődésünket. Már kiindulási koncepcióját és vonalvezetését zavarosnak, felemásnak kell tekintenünk. Ez leginkább abban jut kifejezésre, hogy a magyar városfejlődés népi és urbánus megítélésének valamiféle összeötvözésére törekszik. Az az érzésünk, mintha a szerző egy tudományos igényű műben szégyellené következetesen végigvinni, továbbfejleszteni a 30-as, 40-es évek magyar településszociológiái irodalmának legmarkánsabb és legkövetkezetesebb megállapításait és ezért ezeket a nyugati településföldrajz sokszor bírált és számunkra elfogadhatatlan kategóriáival igyekszik elegyíteni. Ez kifejezésre jut már a szerző bevezetőjében is, ahol Erdei Ferenc mellett Mendöl Tibor polgári beállítottságú földrajztudós egyik — szerinte sokat sejtető — posztulátumára hivatkozik, nevezetesen, hogy az „alföldi városoknak a közigazgatási területén több, egymástól eltérő — funkcionálisan heterogén — település foglal helyet: a városmag, a vele területileg összenőtt faluburok és a tanyai szórványtelepülések”. Ez a beállítás ilyen formában sajnos nem igaz. Az alföldi mezővárosokban ez a három településformáció ugyanis szerves gazdasági—társadalmi együttest alkotott. Az alföldi mezővárosokat nem lehet a körülöttük elterülő tanyarendszertől elvonatkoztatni, mert ezek a mezőgazdasági termelési öv szerves részét alkotják, miként az ipari városokban az ipari területek. Lettrich Edit a kiindulás hibás koncepciója miatt következésképp a városmag és a városkörnyék helyes funkcionális tagozódását sem tudja meghatározni — pedig az volna az egyik legfontosabb kérdés, így megkülönböztet belső és külső lakóövet, kertség I és II települészónát, valamint ipar-forgalmi övét. Sajnos ezeknek a funkcionális övezeteknek nem adja meg az egyértelmű definícióját és nem határozza meg társadalmi—gazdasági feladataik körét sem. Ez annál is nehezebb lenne, mert már magunkban a megnevezésekben lényeges fogalomzavar uralkodik. „Belső lakóöv” ugyanis nincsen, mert az maga a városmaggal lenne egyértelmű, de ez nemcsak lakóöv, hiszen a lakhely funkció mellett ez a terület ad 86
