Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 4. szám - HAZAI TÜKÖR - Zoltán Zoltán: Sorsok a homokon
Hazai tükör Üíflltán holtán Sorsok a homokon Egy régi vita a tanyakérdésről A tanyakérdés nem először szerepel egy irodalmi folyóirat hasábjain. A tanyakutatásnak ugyanis már hagyományai vannak a magyar irodalomban. Kis túlzással talán azt mondhatjuk, hogy a magyar szociológiai irodalomnak ez a legsajátosabb területe. Mégsem állíthatjuk, hogy a tanyákról már mindent tudunk és mindent megírtunk, mert a tanyák fejlődése, szelektálódása időről időre új jelenségeket, eddig nem ismert problémákat vett fel, amelyekkel foglalkoznunk kell. Tény, hogy a tanyakérdés ma is sorskérdés — egymillió magyar jelenének és jövőjének izgalmas kérdése—s mint ilyen az irodalom pártfogó támogatását igényli. Most, amikora Forrás szerkesztőségének felkérésére ezeket a gondolatokat papírra vetem, óhatatlanul feltolulnak emlékezetemben egy nem is olyan régmúlt vita élményei, amelyek az Alföld című folyóirat 1963—64-ben lezajlott Tanyakérdés — sorskérdés vitájából születtek. Nagyon érdekes és szenvedélyes vita folyt akkor e folyóirat hasábjain a tanyák jövőjéről. A kérdés időszerűségét mi sem jellemezhette akkor jobban, mint az a tény, hogy a második téesz-szervezést követő időben zajlott le ez a vita, amikor a tanyák újból megszűntek egy néhány holdas parasztgazdaság szerves részei lenni, — ez a földterület mindössze a 800 négyszögöles háztáji gazdaságra zsugorodott — és így joggal merült fel az az aggodalom, hogy mi lesz a tanyákkal e talpalatnyi föld mellett? Az ugyanis már régen felismert igazság volt, hogy a tanya csak a körülötte levő földdel együtt ér valamit. A tanya nemcsak települési, hanem gazdálkodási forma is. Ha a tanyákról leválasztjuk a gazdaságot, akkor a tanya, mint település sorsa is megpecsételődött. Ismétlem, jogos volt akkor ez az aggály, hiszen nagyon sok téesz-vezetőnek az volt abban az időben az álláspontja, hogy a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésének legfőbb akadálya, (sőt, mi több: kerékkötője) a tanyarendszer. Ezért nagyon gyakran még a 800 négyszögöl háztájit sem a tanya körül, hanem egészen más határrészen adták ki, amelyben a tanyarendszer gyors felszámolásának, elsorvasztásának törekvése jutott kifejezésre. Akkor még messze voltunk attól a ma már általánossá vált felismeréstől, hogy a közös- és háztáji gazdaság szerves gadasági egységet kell alkosson, hogy a tanyát és a háztájit, mint a szocialista mezőgazdasági nagyüzem sajátos bedolgozási formáját fogjuk fel. Abban a vitában akkor olyan érveket róttak fel a tanyarendszerrel szemben, amelyek enyhén szólva nevetségesek és mondvacsináltak voltak. így például, hogy a düllőutak, amelyek a tanyákhoz vezetnek, és az épületek házhelyei nagyon sok mezőgazdaságilag értékes területet vonnak ki a termelésből. Olyan időszakban mondták mindezt, amikor sok téesz jószerével azt sem tudta kimutatni, hogy mekkora földterület tartozik hozzá és azon mit termelnek? A kukoricát már lelepte a hó, mert nem volt aki letörje, és nagyon sok téesz csak örült annak, ha területéből akár ezer holdat is elcsatolnak, mert akkor nem az ő gondjuk lesz, hogy megműveljék. Ilyen érv volt az is, hogy a tanyasiak lopkodják a közös termését és állataikat is a közös 44
