Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 1. szám - ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT - Varga Jenő: A tanácsok szerepe az első magyar proletárdiktatúra idején

parancsnokig gyorsvonaté sebességgel siettek „hűségnyilatkozatot” tenni a Tanácsköztársaság kor­mányának és a létrehozott helyi tanácsoknak. A tények sajnos később azt igazolták, hogy ezek a hűségnyilatkozatok előre megfontolt, félrevezető szándékúak voltak és a régi rendszer tisztviselői hivatali pozíciójuk átmentésével a trójai faló szerepét kívánták játszani a Tanácsköztársaság rendszerének hátbatámadására, lejáratására és tönkretételére. Jogosan írja július 8-án a Vörös Újság „Proletár közigazgatás” című cikkében: „Háromhónapos türelmes és elnéző uralmunk alatt kiderült, hogy a nagyjában-egészében változat­lanul átvett közigazgatási szervezet a legsötétebb ellenforradalom melegágya. A régi bürokrácia a proletár uralom elején bűvölten és bénultan behódolt, de enyhén gyakorolt diktatúránk láttára, amelyből gyöngeségünkre következtetett, megindult az ellenállás: felocsúdva dermedt félelméből, először szabotálással próbálkozott, majd az elszánt ellenforradalmi szervezkedés terére lépett. A helyzet odáig fajult, hogy a proletáruralom legdühödtebb ellenségei a proletár állam közvetlen kiszol­gálására hívatott tisztviselők, a Tanácsköztársaság hivatalos gépezetének kezelői közül kerülnek ki.” A Tanácsköztársaság egyik legnagyobb hibája volt, hogy a rend ős rég és a csendőrség volt tagjait, még magasrangú tiszteket is, alkalmaztak a Vörös Őrségnél, sőt a Vörös Őrség gerincét a volt rendőr­ség és csendőrség szervezete képezte. Természetesen nem arról van szó, mintha a régi tisztviselők átvétele az apparátus munkájában álta­lában káros lett volna. Helyesen jártak el a tanácsok 1919-ben, amikor megtartották a nehezen nélkülözhető szakembere­ket. Helyes volt megtartani a néppel érző és könnyen átnevelhető tisztviselőket, már csak azért is, mert egy túlzott mérvű tisztogatás szükségtelenül szaporította volna az elégedetlenkedők és a munka- nélküliek számát. Helytelen volt azonban közismerten politikai hangadó tényezőket, a katonai és polgári közigaz­gatás magasrangú tisztjeit vezető funkcióban megtartani és rájuk bízni a Forradalmi Tanács rendelke­zéseinek végrehajtását. VI. Távol áll tőlem, hogy a legcsekélyebb mértékben párhuzamot próbáljak vonni az első világháború vérzivatara után viharos gyorsasággal létrejött Tanácsköztársaság államapparátusa és a mostani tanácsi rendszerünk felépítése között. De világosan felismerhető az államapparátus mostani felépítése és az akkori tanácsok közötti rend­kívül sok hasonlóság. Gyakorlati intézkedései között is fellelhető, olyan politikai, társadalmi, gazda­sági, kulturális és közegészségügyi kezdeményezések sorozata amelyet a rendelkezésükre álló rövid idő alatt végrehajtani nem tudtak, amelyek végrehajtására csak a népi demokratikus rendsze­rünkben került sor. A Tanácsköztársaság 133 napja a belső ellenforradalom és a külső intervenció elleni szakadatlan harcban telt el. Az első magyar proletárhatalom mégis számtalan nagy horderejű és bátor intézkedést tett, a szocialista rend alapköveinek lerakásáért, a nép jólétének növeléséért. A helyi tanácsok az élet minden területén különböző intézkedésekkel igyekeztek a kapitalista rend­szer igazságtalanságainak megszűntetésére. Csak Budapesten több mint százezer embert költöztet­tek be a háztulajdonosok lakásaiba. Kecskeméten 700 család kapott lakást és 2500 bútorozott szobát utaltak ki július elejéig. Leszállították a lakbért, bevezették a 8 órás munkaidőt. Különös gondot fordítottak a gyermekek és anyák védelmére. A helyi szerveken keresztül valóságos hadjárat indult a kiváltságosok műveltségi monopóliumának megszűntetésére. Államosították az iskolákat, hozzáfogtak az egész iskolarendszer átfogó szocialista reformjának ki­dolgozásához. Néhány hónapig élt a Magyar Tanácsköztársaság és a rágalmak 25 éven keresztül folyó áradatában sem sikerült eredményeit és jelentőségét elhomályosítani. A felszabadulás után sajnos hosszú ideig nem történt megfelelő intézkedés, hogy bevigyük a köz­tudatba a Tanácsköztársaság időszakának, köztük a tanácsok tevékenységének rendkívüli erőfeszíté­seit, hősi tevékenységét és hihetetlenül rövid idő alatt elért eredményeit. A személyi kultusz időszakában olyan köztudat kialakítását igyekeztek formálni, amely a Tanácsköz­társaságot, mint valami nem jól előkészített és nem jól időzített kísérletet állította be. Inkább hibái­ból, mint erényeiből kívánták a következtetéseket, tanulságokat levonni. Csak az elmúlt évtizedben a Magyar Szocialista Munkáspárt következetes elvi politikája hívta fel a kommunisták, az egész nép figyelmét, hogy a Tanácsköztársaság a nép hősi erőfeszítése volt, amely egyidőben fordult szembe a külső és belső ellenséggel és ezzel egyidőben le tudta rakni az új köztár­saság, az új típusú állam alapjait, a központi szervektől a megyei, járási tanácsokon keresztül a falu­tanácsokig. Ez a tevékenység, ez az útmutatás, amely az egész állami életet átfogó, a lakosság minden lépését 26

Next

/
Oldalképek
Tartalom