Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Árnyékos oldal

amikor az alkoholista az orvos elé kerül, betegsége már előrehaladott stá­diumban van, s gyógyulása kevés reménnyel kecsegtet. As ankéton felszólaló orvos, mint a helyzetet közelebbről ismerők több­sége, elég borúlátóan beszél az alkoholizálás elleni küzdelem kilátásairól. Az alkohol propagálása közömbösíti az antialkoholista propagandát. (A vendéglátóipar anyagilag érdekelt abban, hogy teljesítse és túlteljesítse a tervét.) A kényszer-elvonókúra többnyire eredménytelen, mert ha a beteg nem akarja abbahagyni az ivást, hiábavalóan avatkozikbe az orvos. Az elvonókúrában való önkéntes részvétel eredményei is szerények, (szeré­nyebbek, mint azt a kívül állók hiszik) mert a feltételes reflex, amit az orvos kialakít, bizonyos idő után elhalványul, s egy pohár ital, az akaraterő egy­szeri megingása után minden kezdődik elölről ... Az alkoholellenes harc pozitívumaként hangzott el egy felszólalásban, hogy műszak kezdés előtt több üzemben szondázzák a kapun belépő munká­sokat. Jó, ha nem becsüljük túl ezt a kezdeményezést. Azóta — állítólag — odabent iszik, aki inni szokott: beviszi magával a pálinkát. Az orvos szigorú rendszabályokat követel az alkoholizálás ellen (zárják be az italméréseket, korlátozzák az alkohol kiszolgálását), de elgondolásai a köztudatban eléggé népszerűtlenek: az emberek többsége — ki ilyen, ki olyan meggondolásból — enyhébben ítélkezik az alkoholfogyasztás kérdésé­ben. Véleményem szerint világosan kell látni, hogy az alkoholizmus végoka, az alkohol, nem iktatható ki a termelésből és a forgalomból, ennek belát­hatatlan következményei lennének) a társadalomnak viszont védenie kell — a szó legtágabb értelmében — az egészségét, meg kell erősítenie magát a védekezés pozícióiban. Ennek két módja lehetséges: adminisztratív rend­szabályokkal és társadalmi összefogás útján. Az előbbit a munkahelyen, közúton lehet és kell alkalmazni, általában ott, ahol az alkoholos állapot emberéletet és anyagi értékeket veszélyeztet. A büntetéstől való félelem olyan pszichés állapot, amely visszatarthat a bűntől. Az adminisztratív intéz­kedések kiterjesztését azonban erősen korlátozza az, hogy az ittasság ódiu­mát — a pénzbírságot — a család sínyli meg. Ha feljebb emelnék az ital­árakat, annak ugyanilyen következménye volna. A garázda részeg elleni gyors hatósági intézkedés hasznos, s helyesnek látszik az az igény, hogy az alkoholista fizetését a feleség az üzemi szakszervezet vagy társadalmi bizott­ság javaslatára is felvehesse. (Ehhez most bírósági végzés szükséges.) Az utóbbi javaslat már a társadalmi összefogás vonalába esik. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a közöny, az érdektelenség minden társadalomelle­nes tendenciának az éltető eleme. Ezekkel szemben a fejlett felelősség- érzetű közösség olyan erő, amelyet a társadalmi együttélés mindenféle meg­sértőjének respektálnia kell. A megyei aktívaértekezlet erre az erőre kíván támaszkodni mindazon jelenségekkel szemben, amelyeket az élet árnyékos oldalán tapasztal. Rövidesen sor kerül a járási és városi értekezletekre, ahol a szűkebb határok közt bizonyára élesebben körvonalazódnak a nemkívá­natos jelenségek, s újabb javaslatok is születnek a megoldásra. „Nagyon sokoldalúan kell az okokat is, a körülményeket is vizsgálni” — hangzott el a vita végén, de a közben elhangzott meditativ javaslatokból mindig kiérzett, hogy a vitatott problémákban nem szabad elhamarkodottan dön­teni. Azon ugyan nem kell sokat gondolkozni, hogy mi történjék a zugkiméré­sekkel és a tiltott pálinkafőzdék fenntartóival. Ellenben az öregek, a gyer­60

Next

/
Oldalképek
Tartalom