Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 1. szám - ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT - Varga Jenő: A tanácsok szerepe az első magyar proletárdiktatúra idején
Otven éve történi VARGA JENŐ A tanácsok szerepe az első magyar proletárdiktatúra idején* i. Feladatom, hogy megrajzoljam a tanácsok, mint a hatalom és igazgatás szerveinek szerepét az első proletárdiktatúra idején. Elöljáróban indokoltnak tartom megállapítani, a korabeli dokumentumok tanulmányozása igazolja, hogy a helyi tanácsok megalakulásában, a választások szervezésében kulcs-szerepe volt a Kommunista Párt egyre erősödő helyi szerveinek és az egyre erősebben balra tolódó szociáldemokrata párt szerveinek, majd később az Egységes Munkáspártnak. A tanácsok helyi szerveinek eredményessége és hatékonysága, gyengesége és problémái kölcsönhatásban voltak a pártszervezetek erejével és népszerűségével vagy fogyatékosságaival. A helyi tanácsok a Tanácsköztársaság előkészítésében és fennállásának időszakában egyaránt jelentős szerepet játszottak. Azért tartom szükségesnek külön is hangsúlyozni a tanácsoknak a proletárdiktatúra előkészítésében való szerepét, mert áttanulmányozva az„őszirózsás forradalom” és a Tanácsköztársaság kikiáltása közötti időszakot, világosan megállapítható, hogy ezen időszakban szerte az országban a legkisebb falutól a városokon keresztül Budapestig, egymás után alakultak a különböző tanácsok: a munkás-, katona- és földművestanácsok, amelyek nagy szerepet játszottak egyrészt a reakciós hatósági, rendőri és katonai szervezetek, az egyre jobb felé tolódó apparátus megbuktatásában, másrészt pedig oroszlánrészük volt olyan közhangulat megteremtésében, amely a nemzetközi események mellett végső sorban a polgári-kormány lemondásához, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásához vezetett. A szocialista forradalom előtt létrejött különböző tanácsoknak döntő szerepük volt abban, hogy a forradalom győzelme után az államapparátus működése megindult és a szocialista állam hozzákezdhetett feladata megoldásához. II. A Forradalmi Kormányzó Tanács az Alkotmányban rögzítette, hogy a helyi igazgatásnak régebben fennálló szervezete megszűnik és a megszüntetett szervek helyébe a forradalmi proletáriátus szervei, a tanácsok lépnek. Már az ideiglenes Alkotmány előírásai pontosan szabályozták a falusi és városi tanácstagok választásának alapelveit, a tanácstagok létszámát. A Kormányzótanács ezen rendelete 1919. április 2-án jelent meg és április 7—14-ig az egész országban egységesen sor került a tanácsok küldötteinek megválasztására. A tanácsokat egyellőre 6 hónapra választották. Ez volt az első választás Magyarország történelmében, amelyen minden dolgozó résztvehetett. Először szavazhattak a nők és fiatalok. A dolgozó nőkhöz külön felhívást adtak ki, mely ismertette a választás jelentőségét és fontosságát, kérte a női választókat aktív részvételre mind a választások előkészítésében, mind a különböző tanácsi szervek tevékenységében. A falusi, községi és városi tanácsok tagjait a lakosság közvetlenül választotta, míg a járási és megyei tanácstagokat és a fővárosi tanács tagjait az irányításuk alá tartozó tanácsok választották, az alábbi elvek figyelembevételével: a falutanácsban minden 100 lakos küldhetett 1 tanácstagot, a városi és fővárosi kerületi tanácstagoknál azonban lényegesen több választó jutott 1 tanácstagra, mivel a városi tanácstagok száma nem haladhatta meg a 300-at, illetve Budapest kerületeiben 5000 lakos választhatott 1 tanácstagot. * Az Egységes Oktatási Igazgatóságon, a Magyar Tanácsköztársaság 50. évfordulóba tiszteletére rendezett tudomá- nyos ülésszak korreferátuma. 24
