Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - ÉLŐ MÚLT - Heltai Nandor: Sisa Miklós
lóbb tanulóit kérték föl. 1913. október 6-án Sisa állt a szónoki emelvényen. Illyés Gyula (!!!) Október 6-a című költeménye után meghökkentő beszéddel lepte meg a hallgatóságot. A múltról szól, de a jövőre gondol. Mellőzi a megszokott frázisokat. A fiatalon meggyilkolt tábornokokat ifjú pilótákhoz hasonlítja. Október 6 tanulsága Tiszáék számára is figyelmeztető mementó: „Az erőszak politikája mindig ostoba. 13 legjobb emberünket ölték meg és mi élünk, 10 milliónyian vagyunk és talán nemsokára . . . talán éppen holnap fog kezdődni Magyarország hőskora. (Kecskeméti Lapok, 1913. október 9.) Az ifjú újságíró A színház világa már gyermekkorában vonzotta. A Pápára ellátogató győri társulat egyik ifjú tagja, Verő Janka dedikált fényképpel ajándékozta meg: „A jövő nagy írójának". — olvasható a fotográfián. Kecskeméten 1913 őszétől egy esztendeig színházi hetilapot szerkeszt. Munkatársai Tóth László és Hajnal József. Ma is élvezetes, tanulságos olvasmány. E hálátlan műfajban is értékeset alkotott. Kerülte az olcsó hatásvadászatot, az intimpistáskodást. Kritikái messze meghaladták a vidéken megszokott színvonalat. A „Ballada az üres házról” (1912. november 16.) töprengés a vidéki színészet helyzetén és őszinte helyzetkép a vidéki kulturális élet sivárságáról. „Nagy városnak adjuk ki magunkat, mert kultúrgócpontot játszunk, mert két utcánk ki van kövezve, torony van a kollégium tetején és színházat tartunk .... kultúrintézményeinket nem a lakosság szükségleteiből fakadó igények kielégítési törekvéseiből tartjuk fenn, hanem azzal szeretnénk eltartani, aki táplálja a mezők liliomát.” Hatvány „Híresek” című darabját ízekre szedi. Ki nem állhatta a német filiszter szellemet: „Ha egy darab Münchenben tetszik, akkor a darab legtöbbször rossz. Ne szeresse a németeket Báró úr!” (Levél Hatvány Lajoshoz, 1914. február 1.) Szomory drámája sem nyeri meg tetszését. „A darab, mint történelmi dráma nem jó. Hiányzik belőle teljesen a forradalom levegője, a másik igaza, a tömeg: csőcselék. A történelmet nem a nagy jeleneteknél kell megfogni.” (Mária Antonia 1913. február 7.) Herczeg Ferencre nem sok időt fecsérel. „A ba nem az, hogy Herczeg nem tud írni, hanem: az ő filozófiája sekélyes és ezért érezzük léhának, unalmasnak, újat nem mondónak.” Heltai Jenő, az igen. A Tündérlaki lányok bemutatása szemforgatóriadalmat keltett a tisztes társaságban. Sisa állásfoglalása félreérthetetlen: „A Tündérlaki lányok legnagyobb érdeme az, hogy fejbekólintja a mai társadalmat, hogy a nemi erkölcsről gondolkodjék. Azután mindenki eljut addig a tételig, hogy a mai nemi nyomorúság oka a nő gazdasági függősége és hogy a feminizmus nemcsak a nők magánügye, hanem mint eugenetikái probléma az egész emberiségé.” (1914. március 30.) Fércművekre nem vesztegeti idejét. Csak időnként tesz kivételt. „Vagy ezer korona értékű virág és toalett, pár száz korona tiszta haszon: ez a modern jótékonyság”. (Beszámoló a Jótékony Nőegylet előadásáról, 1914. március 30.) A kiragadott idézetek kommentálását fölöslegesnek érzem. O maga is több színdarabot írt. Sajnos a háborús viszonyok miatt egyet sem mutattak be. Nővérétől tudjuk, hogy a „Fanyar úr a mennyországban” című tragikomédiáját Heltai Jenő, a Vígszínház dramaturgja örömmel fogadta, szerződést kötöttek vele, még a honoráriumot is kifizették. Elgondolkoztatóak a helyi lapokban, elsősorban a szociáldemokrata Magyar Alföldben és az Alföld című tudományos folyóiratban publikált közleményei. Merész javaslatokkal, hipotézisekkel hökkentette meg olvasóit. „A jövő morálja” 1914 márciusában folytatásokban a Magyar Alföld hasábjain jelent meg. Az érdekes, szellemes, Freud hatását tükröző apró történetek summája: „Minden bűn találkozik a büntetéssel és minden bűn haszon nélküli. Az egyedüli tanács, amit az embereknek adhatok, ez: „Nincs praktikusabb és jövedelmezőbb üzlet mint az, ha az ember nemes, ha szereti embertársait.” így érzett, így gondolkodott akkoriban. Ez az alapeszméje doktori disszertációjának is, amely új büntetőtörvénykönyv kidolgozását javasolta. Buday Dezső zseniálisnak minősítette a dolgozatot. A pozsonyi professzorok — itt fejezte be tanulmányait 1915-ben — másként vélekedtek. Sisa kéz alatt 20 koronáért vett egy típus-disszertációt, és minden rendbe jött. . . Térjünk vissza Kecskemétre, ahol 1912-től 1914 végéig a társaság egyik kedvence. „Lehetetlen volt nem szeretni”. Jókedvével felvidította környezetét. Segített, ahol csak tudott. Fonák helyzet alakult ki. Ekkoriban még erősen hatottak rá a pszichológiai determinizmust tanító nézetek. Vagyis: nincs mit remélnünk az intézmények, a társadalom reformjától. Mégis — szinte elvei ellenére — szenvedélyesen harcol a közállapotok jobbításáért. Állást foglal a „Szekfűbonyodalom” ügyében is. (Magyar Alföld, 1914. május 1.) A híres történész Rákócziról írt tanulmányát a társadalom különböző rétegei elutasították. A vidéki törvényhatóságok nemzetgyalázást emlegettek és büntető szankciókat követeltek. Sisa? „Mint történelmi materialista elítélem Szekfű könyvét, mert történelmi eseményeket gazdasági okokkal lehet magyarázni, de mint szabadgondol kodó (kiemelések tőlem: H. N.) a Szekfű elleni hajszát ítélem el, mert a tudományos kutatás szabadsága mégiscsak nagy dolog. Mit csináljon a munkásság? Hagyja, hadd szórakozzanak, a tudományos kutatás szabadságát elfojtani úgysem lehet.” A Lőwy Ödön szerkesztésében kiadott Alföld című tudományos folyóiratban is több tanulmányt 48
