Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)

1969 / 3. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (II.)

nem tévedek — 1841. évi ősszel Pozsonyon át Sopron és Pápa felé vándorolván . . . Pozsonyban több napon át kedves vendégem volt s baráti emlékül e füzet versét adta át nekem . . Közölte azt is, hogy a versesfüzetet Petőfi „már megírva” hozta magával Pozsonyba. Vasárnapi Újság 1880. szépe. 5-i sz. és valamennyi a kéziratban levő vers szövegét közlő 1880. okt. 24-i sz.

47. F e r e n c z i : Petőfi életrajza I. 219. lapján közli: „Úgy látszik, hogy még színészkedése alatt összeírta az eddig szerzett költeményeinek egy részét egy kis 16-rét füzetbe erős kékes merített papírra s ezt magával vitte Pozsonyba. Szándéka volt őket kiadni, valószínűleg, mint valami színészi emlékkönyvfélét ...” — A Lant Versei kéziratos füzetet az Országos Széchényi Könyvtár Fond VII/87. sz. alatt őrzi.

48. PÖM VII. 10. I., Nagy Imrének küldött levelében.

49. Fe re n czi id. m. I. 386. lapján közzétett felülvizsgálati iratban a katonai orvosi bizottság megállapítása.

50. Horváth János: Petőfi Sándor, 33. I.

51. A M. Valerius Martialis epigrammái I. könyve 56. sz. epigramma latin szövege:

Continuis vexata mádét vindemia nimbis.

Non potes, ut cupias, vendere, caupo, merum.

A klasszika-filológis tudósainak fordításában:

Folytonosan gyötrő záportól a szüret ázik:

Tisztán, mint akarod, nem bírod adni a bort.

Ponori Thewrewk József fordítása; közli: Pbnori Thewrewk Emil, Egyet. Phil. Közi. 1888. évf. 570. I. Csengery János fordításában:

Folytonosan szakadó zápor veri, mossa a szőlőt:

Színbort nem mérhetsz, gazda, akárhogy akarsz.

Marcus Valerius Martialis epigrammáinak tizennégy könyve, MTA kiad. 1942., 72. I.— Petőfi Martinalis-fordításairól Csengery véleménye: „fordításoknak is meglehetősen zsengék” (uo. 30. I.), Ponori Thewrewk Emilé pedig — aPompejusról és fiairól szóló Petőfi-fordításról: ez „annyira gyarló, hogy csakis ereklye számba megy.” Id. h. 570. I. — Ez a kis összehasonlítás is meggyőzhet azonban arról, hogy mennyivel eredetibb, költőibb és kifejezőbb az ifjú Petőfi fordítása.

52. P á n d i Pál: Petőfi (A költő útja 1844 végéig) 57—57. I.

53. PÖM VIII 12. I.

54. Uo. 285—286. I. — A levél nem maradt fönn, mert a költő számos más levelével együtt a rendőrség az elnyomatás idején elkobozta.

55. Uo. 12.1.

56. Ferenczi : Petőfi életrajza I. 223—226. I. és ugyancsak tőle Adatok Petőfi pápai életéhez, Petőfi- Múzeum V. évf. 1—8. I.

57. Orlay Petries Soma: Adatok Petőfi életéhez. — Közli: H a t v a n y id. m. 416. I.

58. Orlaynak ezt a közlését a rőzsetűz körüli daltanításról Illyés Gyula e megjegyzéssel kísérte: „Mi sokkal fontosabbnak tartjuk azt, amire azok tanították a fiatal költőt.” — Petőfi Sándor (1963). 82. I. A népdalhatások viszont Petőfi költészetében már ez előző évi Dunavecsén írt versekben megfigyelhetők. P á n d i Pál Petőfi katonáskodása idejére teszi ennek jelentkezését (id. m. 56. I.).

59. Hatvány id. m. I. 418. I.

60. Ferenczi szerint a hazatérés nem Pesten át történt: „Átkelvén a tiszai révnél, Jász-Berényen, Cegléden át a szülőföldének fogadott Kis-Kunságba érvén, Szabadszállásra tért be, melyet mióta 1838 augusztusában Selmecre ment, nem látott.” Id. m. 263. I. — Nem tudhatjuk, milyen forrás alapján következtetett Ferenczi a visszatérésnek erre az útjára. Valószínűleg csupán a Hazámban c. vers keletkezésének helyét és idejét kívánta így tisztázni. — Orlay levele az OSzK-ban Fond Vll/194. sz. alatt.

61. PÖM VII. 13—14. I.

62. Uo. 15—16. I., Kecskeméten 1843. márc. 5-én kelt levélben. — Pápa elhagyásáról Orlay Petries Soma is tudósított. Eszerint Petőfit a szülei „avval biztatták, hogy ha iskoláit folytatja, készek őt tehetségűk megerőltetésével is havonként egy kis összeggel segíteni. De lelkiismeretem — írá — meg nem engedi, hogy nehéz keresményökből csak egy garast is elfogadjak ...” — Adatok Petőfi életéhez c. emlékezései nyomán közli Hatvány id. m. 419—420. I. — Orlay itt azt közölte, hogy Petőfi Pápán hagyott hátra számára levelet, s ebben írta a fentieket, máshol viszont úgy emlékezett, hogy Mezőberényből visszautaztában, ,.Pestre érkeztével” írta meg neki Petőfi elhatározását a tanulás abbahagyásáról, mivel szegény szülei támogatását nem fogadhatja el. — Szendrey Júliának írt említett levelében, OSzK Fond Vll/194. sz.

63. Furcsa történet c. költeményét Petőfi Dunavecse helymegjelöléssel Összes Költeményei kiadásaiban az 1842. évi versek közzé iktatta. — PÖM. I. 380. I. Már a V e r s e k 1844. évi első kiadásába is felvette.

64. Athenaeu m 1842. dec. 4-i sz. II. 532. I. — További gyűjteményes kiadásaiból már kihagyta. Az Athenaeumban a vers alatt szerzési helyet nem találunk A Dunavecsére következtetés elfogadható, de mivel egy korábbi költemény átdolgozása, új versnek nem tekinthetjük

65. Athenaeum 1842. II. 430. I. — A vers írása helyének feltüntetése nélkül — Az első és a későbbi kiadások között néhány figyelemreméltó szövegeltérést figyelhetünk meg:

a 2. sorban ,, . . .I e n g ő d é I i b á b”; a 2. versszak két utolsó sora így hangzik:

Fejem fölött míg ősz légen ált’

Vándor daruid’ v betűje szállt.

A hiányjellel á I t’ szóval tehát tökéletesen rímelt a következő sor vége. A 3. versszak eleje:

’S midőn az ősi háznak küszöbén Kezet szorítva, búcsút mondtam én...

66. „Budán 1844. A Magyar Kir. Egyetem betűivel” kiadvány.

67. Havas Adolf: Petőfi Sándor összes költeményei II. 461. I.

68. Baróti Lajos dr.: Petőfi költeményeinek első kritikai kiadásáról, Bp., 1894 (különnyomat a Phil. Közlönyből), 11.1.

69. Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza I. 263—265. I.

70. Dienes András írta: ,,Ha a verskeletkezés helye és a verses tartalom kész életrajzi adatközlés lenne, akkor pl. a dunavecseiek joggal állíthatnák, hogy Petőfi bölcsője községükben ringott és Dunavecse az a hely, hol a költő az „anyatejnek mézét ízleié” — mert aHazámban c. költeményében ezt írta és ott írta.” — Irodalomtörténeti Közlemények 1958. 206. I.

71. Petőfi 1843. márc. 5-én Szeberényi Lajosnak írt levelében PÖM VII. 16. I.

72. Illyés Gyula: Petőfi Sándor, 76. I.

73. Bajza József dr.: Petőfi István versei. — Petőfi-Könyvtár XVII. fűz. 42. I. — Ugyanebben a versében írta Petőfi István — ekkor még Petrovits —: „Nevem ha megújítanám — Haragudnék rám az apám” vagyis a költő atyja Petőfire, neve megváltoztatásáért is neheztelt. Később azonban, mint tudjuk, nemcsak az ifjabb István, hanem a költő atyja is felvette a Petőfi nevet, s a szülők halálakor, 1849-ben őket is fiuk „dicső nevén” jegyezték be a pesti ev. egyház anyakönyvébe.

74. Szuper Károly kiskunhalasi származású színész, az ekkor Székesfehérváron működő színtársulat tagja 1 8 4 2. november 11-én ezt jegyezte be naplójába: ,,A napokban érkezett hozzánk egy pápai diák, ki minthogy kunsági, mint én, félegyházi születésű lévén, engem keresett fel, hogy mint földije ajánljam őt az igazgatónak . . . E fiatal diák

45