Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 3. szám - Goór Imre: Három vers
A VÁROS LAKÓI (Mindenkinek) Anyagunk és formánk szerint karóként kihegyeztek minket; aszfaltba, kőbe, földbe vertek formánk és anyagunk szerint. Sorsunk s olykor szívünk szerint vagyunk a város bolygató!: rend urai, fölkavarói: basák, vagy jámbor tollnokok tehetségünk, sorsunk szerint. Szeretünk és marakodunk mi aszfaltba, kőbe vert karók. — Gyökerünk lesz, összefonódik, fejszevert homlokunk fölmagaslik a Próféta szerint — a próféta szerint. A SZEKÉR (Vásározók emlékkönyvébe) Kalmár agyakon fuvalom, haszon les okker utakon — Tallér-nap szárba most szökik felkúszva övtől köldökig. Kofahevület-mérceül tejmeleg tőgyön jérce ül: farka szeizmikus tollpihe, ábrákat ír a semmibe. Saroglyán madzag peng-feszül, tartja a foglyot emberül: bakról nézvést a kecskeszem bárgyú, csipás, jelképtelen. Hajnalkiáltó ég alatt kofákat hordván s barmokat, gördülve homokon s kövön halad alföldi égövön szupermarketra a szekér ... Árnyéka földtől égig ér.
