Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (I.)
bírái foglalkoztak Petrovits Istvánnak már több mint két év óta húzott-halasztott vagyoni és adósság perével, s ennek végső lezárásául az alábbiakat foglalták jegyzőkönyvbe: 343. A fent tisztelt Cancellaria Szabadszállási Lakos Petrovics Istvánnak Matulai András részére meg Ítélt 1000 fk: megfizetése alóli felmentése, és ez eránt kívánt újabb számolásának el rendelése eránti kérelmére a m: e:* 2355-ik szám alatt felterjesztett felírást tudományul vévén, ’s annak következésében a folyamodót ebbéli kérésétül elmozdítván, a felterjesztett irományokat kézhez adás végett le küldeni méltóztatik. ddo. 7-a Január 1841. No. 152/12.19 Vagyis az ekkor még szabadszállási lakos Petrovits Istvánt arról értesítették, hogy az udvari kancellária elutasította az ercsi mészárszékben volt székálló legénye, Matulai András újbóli elszámoltatására vonatkozó kérelmét. így Matulai András javára azt az 1000 forintot is megítélték, amelyet Petrovits István azon a címen követelt magának, hogy volt székálló legénye őt a számadások meghamisításával becsapta. Az „esedező”, vagyis Petrovits István tudósítását, a kérelmének hátlapjára feljegyzett határozat eljuttatását Már Benedek kiskun kerületi esküdtre bízták. Petrovits István 1841. február végén kaphatta kézhez ezt az iratot. Szertefoszlott tehát az az utolsó reménye is, hogy elveszett vagyonából 1000 Ft-ot még meg tud menteni. Minthogy 1000 ezüst forintról volt szó, sez 2500 váltó forintnak felelt meg, Petrovits István még rendelkezett volna bizonyos tőkével, ha követelésének helyt adnak, s a végső döntés nem lett volna elutasító. így azonban hitelezői kifizetése után neki rtfár semmije sem maradt. Valószínű, hogy perének ezt a végső eldőltét még Szabadszálláson várta meg, s elhagyva a kiskun várost, mindjárt nem is Dunavecsére, hanem előbb Pestre távozott. Maga Petőfi írta ugyanis 1842. július 7-én Pápáról Szeberényi Lajosnak küldött levelében, amelyben beszámolt „per longum et latum” arról, hogy mi történt vele a katonaságtól történt elbocsátása, az előző évben Pozsonyban történt találkozásuk után: Pozsonyból „szüléimhez Pestre mentem, Pestről fel Selmecre tes- timoniumért, s onnan vissza szüléimhez. Ezek örültek, hogy a katonaságtól megszabadultam... ”20 Petőfi itt mindenesetre kétszer is említette Pestet: itt kereste fel a szüleit, és innen ment fel Selmecre iskolai bizonyítványáért. Erre nyilvánvalóan azért lett volna szüksége, mert a szüleivel mindjárt az első találkozás alkalmával abban állapodhattak meg, hogy folytatni fogja a tanulmányait. Miért ment volna le Dunavecsére, ha — egészen valószínű feltevés szerint — szülei ekkor még nem laktak ott? A legegyszerűbb és legtermészetesebb elhatározás csak az lehetett, hogy — miként Petőfi is írta —, Pestről hamarosan felment Selmecre, bizonyítványa kikérése végett. Az életrajzírók kétkedéssel fogadták Petőfi fenti közléseit, feltételezve, hogy tévedett. Hisz úgy gondolták, hogy a költő szülei már 1840-ben Dunavecsére mentek lakni, s a hazatérő fiú 1841 tavaszán csakis itt kereshette fel őket. Ferenczi Zoltán úgy vélte, hogy Petőfi levelének szövegéből kifelejtett néhány szót, s ennek valahogy így kellett volna hangzania: „szüléimhez Dunavecsére, majd megint onnan Pestre mentem.”21 Hatvány Lajos hajlott arra, hogy Petőfi közlését valóságnak lehet elfogadni. Ezt írta: „1841. április 10—14. Találkozik szüleivel: eldöntetlen kérdés, hogy Pesten vagy Dunave- csén.”22 Utóbb azonban műve lektorának nézetére hivatkozva feltételezte, hogy Petőfi Dunavecse helyett „szórakozottságból” írta Pestet.23 A szabadszállási pervesztés végső határozatának és az erről szóló értesítés dátumának (1841. febr. 17.) ismeretében elfogadhatónak véljük, hogy amikor Petőfi 1841. április elején Pozsonyból a szüleihez indult, még nem Dunavecsére utazott, hanem valóban Pestre. A szüleit nem azért találhatta itt, mert az apa valószínűleg üzleti ügyben járt fent Pesten, „ahova az anya ebben a kivételes esetben alighanem azért kísérte el, hogy viszontlássa tékozló fiát” — miként Hatvány véli24—mert kizártnak látszik, hogy Petőfi előre értesíthette a szüleit Pestre érkezéséről, s ott adott volna nekik találkát. A valószínű az, hogy a költő szülei a szabadszállási bukás után átmenetileg előbb Pesten kerestek valami megélhetést, elhelyezkedést. Éltek ott mészáros és kocsmáros barátaik, rokonaik.25. Csak 1841. április 24-re, az új bérleti időszak kezdetére költözhettek le Dunavecsére. * = múlt esztendei. Ezen felsőbbi kegyes Leíratnak foglalatjáru Eskütt Már Benedek Ur az Esedezőt tudó- síttsa, egyszer ’s mind a le küldött, és hát írással el látott kérő levelet annak adja által. — 42
