Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - ÉLŐ MÚLT - Mezősi Károly: Petőfi Dunavecsén (I.)
£i'ó múlt JHtaSii DCárehj Petőfi Dunavecsén (I.) Előzmények A költő családjának élete több mint két évtizedig a régi Kiskunsághoz a legszorosabban kapcsolódott. Ennek is főképp két városához: Szabadszálláshoz és Kiskunfélegyházához. A Kiskunság földjén Szabadszálláson találkozunk először Petrovits Istvánnal, 1818-ban, mint az itteni mészárszék albérlőjével. Ez év szeptember 15-én Hrúz Máriával Aszódon kötött házasságuk után Szabadszálláson teremtették meg első családi otthonukat. A kiváltságos kiskun város Petrovits Istvánt 1819. április 12-én „Haza f i ú s í t o 11 a” — így nevezték akkor a szűkebb kiskun haza polgárjogának adományozását, a „concivilitas”-t, — s az erre érdemesített mészárszékbérlő ezt a „nyertességet” családja jövőjének megalapozásához fel is kívánta használni. A lakosi jog megszerzése utáni hetekben Szabadszálláson már házat vett. Mindaddig, míg 1838-ban a Duna árvize az itteni „őslakot” romba nem döntötte, Szabadszállás maradt a család megtelepedésének tartós helye. A kiskőrösi és a félegyházi bérlet ugyan Petőfi családját Szabadszállásról csaknem egy évtizedre elszólította (1821—1830), de itteni házukat és a lakosi jogot megőrizték. A házat és kertjét gondoztatták, azzal a szándékkal, hogy visszatérnek. A jól jövedelmező félegyházi bérletek lehetővé tették a szabadszállási nagyobb birtokvételt, r e d e m p- tus tanyaföld szerzését, 1828-ban, tíz évvel a Kiskunságban történt megtelepülés után. Petrovits István és családja ezáltal a redemptus birtokosok vezető társadalmi rétegébe emelkedett fel. Ezeknek a sikereknek a hátterében a költő szüleinek serény, becsületes munkája, Petrovits István egyre kiterjedtebb és mind merészebb bérlői vállalkozásai húzódtak meg. Szokásává vált az egyidejűleg két-három helységben és többféle haszonbérlet. Az 1830-as évek táján már nemcsak mint mészárost és mészárszékbérlőt ismerik, hanem mint „bor árendást”, vendégfogadók és kocsmák bérlőjét, boltok, sójövedelem, Szabadszálláson mindezeken felül mint az itteni másfélszáz holdas városi major haszonbérlőjét. E tevékenysége tetőfokát az 1830-as évek közepén érte el. Ekkor a szabadszállási mészárszék és nagy földbérlet mellé kivette még a fülöpszállási kocsmákat, mészárszéket, s a távolabbi, Fejér megyei Ercsi község földesurától az itteni mészárszéket. Utóbbit két bérlőtárssal együtt, mert az ercsi vállalkozás jelentős évi bérösszege nagyobb tőke összehozását tette szükségessé. Az 1830-as években jelentkező és a bérlőket súlyosan érintő gazdasági dekonjunktúrával Petrovits István is csak úgy tudott ideig-óráig megbirkózni, hogy nagyobb összegeket vett fel kölcsön. Rokonainak viszont maga is 5000 váltó forintot adott kölcsönbe. Amikor a hitelezői őt az 1838. évi árvíz után követelésükkel megszorították, perbe fogták, s a maga pénzét nem kapta vissza, fizetés- képtelenné vált. Legkíméletlenebb ellenfele, az ercsi mészárszékben előbb bérlőtársa, majd székálló legénye ráadásul a számadáskönyvek meghamisításával becsapta. Több mint két évig, 1838 decemberétől 1841 februárjáig Pertovits István küzdött a végleges bukás ellen, még reménykedett, hogy keservesen szerzett vagyonának legalább egy részét megmentheti. Mindhiába. Perét felvitte a „trónusig”, a királyi udvarig, de kérését végső fokon a bécsi magyar udvari kancellária is elutasította. Hétszeri árverés és perének végleges elvesztése után koldusszegénnyé vált: „a nevezett adósnak Javaibul bejött 8359. f. 53 Xr. és ugyan ezen Summa a Hitelezőknek ki is fizettetett” — jelentették a „Petrovits István bukott Adós Javai el adására és a hitelezők ki fizetésére kirendelt küldöttek” az ügy lezárásakor.1 A Petrovits családnak tovább nem volt maradása közel negyedszázados küzdelmei színhelyén, a Kiskunságban. Teljesen tönkremenve, a vagyonnal együtt elvesztett „redemptus juss” miatt társadalmi helyzetükben is bukottan hagyták el a Kiskunságot. E rövid áttekintést szükségesnek véltük itt a család további, most már a Kiskunságon kívüli talpraállási próbálkozásainak megértéséhez.2 Elöljáróban ki kell még emelnünk, hogy a hosszabb ideig sikeresen folytatott bérlői tevékenységgel és vagyongyűjtéssel megteremtett átmeneti polgári jólét, társadalmi felemelkedés érlelte meg a szülőkben azt a vágyat, teremtette meg hozzá az anyagi lehetőséget is, hogy fiaikat magasabb 38
