Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - Buda Ferenc: A költő nemcsak a halál rokona - FIATALOK - Major Máté: Baja, Szent Antal utca (I.)
ládjával, feleségével és három gyerekével, Jenővel, Emmivel és Mancival. Emmi később dr. Alföldi József orvos felesége lett, akiről még ugyancsak fogok beszélni. Épp mostanában hallottam, hogy Emmi férjhezmenése után is naponta hazajárt, mert az egész utcában alig akadt olyan mindennap használt, higiénikus berendezés, ami Lőwyéknél már megvolt. Az egyik ezutáni házban ugyancsak textiláru üzlet-tulajdonos családja, a Diamant-család élt, a feleség, három lány és egy fiú: Bözsi, Sári, Klári és Laci, aki három évvel járt felettem a gimnáziumban. Bözsi Pesten, Sári Izraelben él, Lacit — fess és csinos fiú volt — a Dunába lőtték a nyilasok. Még mindig ezen az oldalon, a Batthyány utca sarkán (13. sz.) volt a Stampfl-ház. Egy főutcai (báró Eötvös utca) fűszer- és csemegekereskedő lakta családjával. Három gyereke közül Pubi (Jenő) az elemiben és a gimnázium alsó négy osztályában iskola- s egy ideig padtársam, sokáig játszótársam volt. Húgát Babának (Erzsi), öccsét Lacinak hívták. Baba szép kislány volt, csak a lábai voltak enyhén huszárosak. Wilmann Ottó, egy földbirtokos fia, is udvarolt neki — még gimnazista korában —, s talán csak azért nem vette feleségül, mert akkori „elvei” szerint erre csak olyan lány számíthatott, akinek előzőleg kivették a vakbelét. Baba azért férjhez ment — ahhoz, akinek nem voltak ilyen szigorú feltételei — de még fiatalasszony korában meghalt. Laciról semmit sem tudok, de megemlítem, mert egyik izgalmas játékunkban annakidején főszerepe volt. Alighanem a közvetlenül előző (11. sz.) házban lakott Hildenstab Feri, Pubi két évvel idősebb unokabátyja, akivel néhányszor játszóviszonyba kerültem Stampflék házában. Egyébként néhány év után teljesen eltűnt szemem elől. Ebben a házban lakott később, egy rövid ideig, Kellner Bella, az első négy gimnáziumi osztályban társam (ma onkológus orvosprofesszor, akadémikus) unokahúga (elpusztult). Bellával úgy 16—17 éves koromban rendkívül komoly, tisztára „intellektuális” barátságba keveredtem — szüleim legnagyobb megrökönyödésére. A műemlékjellegűnek tekintett, kései klasszicista Stampfl-házzal szemközti sarkon, a páros oldalon (12. sz.) egy „valód1” kései klasszicista műemlékház áll ma is. Akkor egy ügyvéd, dr. Fischoff lakta, akinek két lánya volt, Bözsi és Olga. Bözsi fess nagylány volt az én időmben, Olga viszont az egy évvel felettem járt, Scheer Gyurinak, már a gimnáziumi évek vége felé, főleg utána kedves barátomnak, lett a felesége. Scheer Gyuri Németországban végzett, kitűnő gyermekorvos volt (Ádám fiamat is gyógyította), de őt is, mint annyi bajai ismerősömet és barátomat, elpusztították. Itt is, a Fischoff-házat megelőző valamelyik házban (4—10. sz.) lakott egy ideig Kollár Ágoston könyvkereskedő, családja, az asszony és Kálmán, Vilma meg Ili, akiket a főutcai könyvkereskedésből jól ismertem. Kálmán — aki hat évvel volt idősebb nálam — Kosa Károlynak, apám bírótársának, idősebbik lányát, Ancit vette feleségül, akitől azonban elvált. (Az asszony később Nagy Mártonnak, Baja város akkori műszaki tanácsosának lett a felesége.) Kálmán aztán Pesten, az Egyetemi Könyvesboltban dolgozott, jelenleg külföldön él. Egyébként az a pletyka járta róla, hogy a ciszteri gimnázium egyik tanárának, Molnár Samunak természetes gyereke — valóban nagyon hasonlított rá. Állítólag Babits Mihály — aki rövid ideig Baján, a gimnáziumban tanított (Imre bátyámnak tanára volt) — innen vette Timár Virgil fia c. regényének ötletét. Itt lakott valahol a Bachrach-csaiád is, tagjai közül Emmi ma is él, Frici, aki feleségem gimnáziumi iskolatársa volt, azonban elpusztult. S végül itt élt édesanyjával Gonda Bözsi, aki később, a zálogházas László Győzőnek, a híres bajai futballistának lett a felesége, és a nálam egy évvel idősebb Szuszig Binya (Béla) is, akinek édesanyja testvére volt Gondánénak. A Szent Antal utca és a Batthyány utca másik, páratlan oldali sarkán, egy koraromantikus, műemléki jellegűnek deklarált házban (15. sz.) lakott Szutrély Lipót (Dudi bácsi) és családja. Foglalkozására nem tudok visszaemlékezni (egy biztos, nem volt kereskedő), annál inkább két nagyon szép lányára. Az idősebb szőke Lelire, aki az 1919—20. évi szerb megszállás idején egy jugoszláv tengerésztiszthez ment feleségül (tudtommal most Pesten él). És a fiatalabbra, a barna Picurra, aki viszont a két gimnáziumi osztállyal felettem járó Somogyi Elemérhez, egy szeszgyáros család tagjához ment feleségül. (Elemér és húga, Márta, unokatestvérei voltak Somogyi Pali Darmstadtban végzett építész barátomnak és öccsének, Pistának, aki viszont Itáliában szerzett orvosi diplomát. Palit, Márta és Pista családját — férjét, illetőleg feleségét és két kis gyerekét — elpusztították, Elemér már a második világháború után halt meg. Márta és Pista aztán összeházasodtak, s most Visegrádon élnek, ahol Pista kórházi főorvos.) A páros sarkon (14. sz.) tábla hirdette, hogy ott rendel s lakik dr. Beczássy Gyula — a kilencszázas években Baja tisztiorvosa — gyerekkorom idején családom házi doktor bácsija, Beczássy Juditnak, az írónőnek rokona. Néhányszor jártam a házban, nem annyira paciensként, mint inkább a nevelt fia, Zoltán, játszótársaként (ezekről a ritka játékokról nem sok emlékem maradt). Amikor beteg voltam Pecsájszer bácsi (két bátyám — szüleim megbotránkozására — így emlegette) járt hozzánk. Főleg egy komolyabb gyermekbetegségemmel, a diftériával kapcsolatban emlékezem rá igen előnytelenül: életem első injekcióját szúrta belém. (Amikor utána az oltás helye fájt — emlékszem — ezt jajgattam: „Ilyen fiatalon kell meghalni” — igaz is: nyolc éves voltam.) Szinte pontosan egymással szemben, a Batthyány utcai saroktól számított harmadik, illetőleg második-harmadik házban (19., ill. 16. v. 18. sz.) két gazdag bajai földbirtokos família lakott — az ablakok hosszú sora is jelezte, hogy erről van szó. A páratlan oldalon a Weidinger, a pároson a Milkó família. 3 Forrós 33
