Forrás, 1969 (1. évfolyam, 1-6. szám)
1969 / 2. szám - Vadász Ferenc: Tenyérnyi égbolt (regényrészlet)
(üadáiz Cfarene Tenyérnyi égbolt Tenyérnyi égbolt, tenyérnyi égbolt... Sokan elmondták, miként búcsúztak tőle, sokan leírták, hogyan lesték gyengülő bizakodással elkomoruló és felfénylő arcát, csaknem mindenki megemlítette a tenyérnyi ég varázsát, aki valaha is hasonló helyzetben volt, búcsúzott az élettől, aztán megadatott neki, hogy visszaemlékezhessen erre. Peter Friedjung is beszélt az utolszor látott rácsok szabdalta égről. Friedjung német forradalmár volt, akit a huszas évek elején Hamburgban utcai harcban elfogtak és megöltek. Csak röviden, néhány soros búcsúlevélben tehetett említést a tömlöcbe utoljára bepillantó égről. Még kassai gimnazista korában olvasta Friedjung utolsó üzenetét, kivágta egy német lapból, évekig őrizte Heine versei között. Holt lehet vajon a könyv, hol a búcsúlevél? Alighanem elvitték még harmincháromban. Vagy harmincnégyben, egy újabb házkutatáskor. Megtalálták-e egyáltalán? Ezt talán már nem is tudja meg soha. Abban a Heine-kötetben volt, amelybe előzőleg a lőcsei fogház irodájában beírták a nevét: Zoltán Schönherz. Rátették a csehszlovák címeres körbélyegzőt, és a parancsnok aláírta. Különös dedikáció volt: Heinrich Heine könyve a lőcsei fogházigazgató kézjegyével. Több mint tíz év telt el azóta ... Akkor — első alkalommal — néhány hetet töltött fogságban. Major István tanító, a népszerű kommunista képviselő elment a győztes sztrájkot vívott szlovák és magyar földmunkásokhoz Kosut községbe, hogy gyűlést tartson nekik. A csendőrök belelőttek a tömegbe, többen meghaltak, néhányan megsebesültek. Majort letartóztatták. Részt vett a kiszabadításáért folytatott megmozdulások szervezésében, azért fogták el. Aki rács mögül keresi a fényt, az ablakot kívülről eltakaró koporsófödél alól, ha felkapaszkodik is, sem lefelé, sem előre nem láthat, kizárólag felfelé. Csak felfelé, csak felfelé. Sem földet, sem embert, sem fát, sem házat, nem lát, mindössze egy tenyérnyi égboltot. Most az is szürke, beborult. A tenyérnyi ég. Nincs rajta sem világosabb, sem söté- tebb folt. Gyászos fátyol, áthatolhatatlan. Igaz, még korán van. Később tán világosabb lesz. Vagy még inkább elsötétül? Október nyolcadika, csütörtök, párás, hűvös reggel. Tegnapelőtt eszébe jutott: sok helyütt szónokolják, harsogják érzés nélküli, hamis pátosszal vagy elmondják ünnepélyes megilletődöttséggel, miként hurcoltatta Aradon vérpadra tizenhárom áldozatát Haynau, a bresciai hóhér, Egy héttel előbb, néhány bomba hullott Budapestre. A robbanás megrázkódtatta a Margit körúti épületeket. Az egyik őr elárulta: megsérült a városmajori templom is. A börtönkápolnában a vasárnapi misén azt hallották az elítéltek, hogy Jézus Szentséges Szíve és a Nagyasszony Szeplőtelen Szíve minden veszedelemben oltalmazza, megóvja a romlástól a várost. Fölötte akkor már elhangzott a halálos ítélet. Az ügyész látogatási engedélyt adott a szüleinek, Klárinak és Grétinek. Azt hinné az ember, akiktől sok függ, akik mindenért felelősek, végülis magukba szállnak, tesznek valamit az országot fenyegető katasztrófa elkerüléséért. 12
