Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)
1934-03-01 / 3. szám
tisztátalan még a kő. Ámde mégis, le ne rontsd! Nem hallod, Pán mit sípol? — Tehetetlen a tehetlen telhetetlen teltezö hozzátok hát az Erőt most s ahol a sár úrkodott — ember legyen az uj érték szolgasorból kiemelve becsüljétek magatok. Magatokat mikor egymást. Hisz a másik mind egy En. Személyszerint válogatott érték előtt hódoljatok ujult oltár [lépcsején. Most e földön számotokra ember legyen legnagyobb... tisztuljon az oltárkő... .........................................sok időkre ez redekre évmilliókra megtisztulva minden eszme, megpihenve a Föld teste igaz Isten emberlelkek oltárára visszajő, Sz—MáriaUtsséli csárda ötszéli csárda lett a szivem, dülledező, ütött-kopott. Futó szerelmek látogatják és sötét, kósza bánatok. Sokszor kétségek rémtanyája, sokszor oly ijesztően dobol ■ ■ ■ Az élet ezer szennye, átka benne viharzik, zakatolÁm néha halk, derűs, mosolygó : Kitárul titkos ajtaja s egy régi, drága, tiszta lelket vágyón, bolondul vár haza. Palánkai Hubert, 3
