Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)
1934-01-01 / 2. szám
irányzat fejlődik mind erőtelje sebben: a kötetlen, szabad versforma és ennek ellentétje a neoprimitivizmus. A szabad vers gondolatritmusával és a mondatok dinamikus erejével pótolja a kötött vers mértékét és a rímek szabályos összecsengését. Tehát, ha valaki egyszerű és lapos mondatokat ir egymás alá, az még nem vers, mintahogy a zongora billentyűinek rendszertelen ütö- getéséből származó hangkhaosz sem nevezhető muzsikának. A szabad vers az egyetemes emberiség lelkiségének hatalmas kifejezője. Roppant tömegek sötéten tornyosuló panaszát, gátatszakitó fájdalmát vagy zúgó örömét nem lehet zárt, határolt versformákban olyan erővel kihangsúlyozni, mint a kötetlen versben. A szabad vers az az orgona, amely az egyetemes emberiség templomában zúg. Természetesen ez még nem jelenti azt, hogy a hivatott költő érzés- és gondolatvilágának finom és elvont rezdüléseit kötetlen versben nem tudná kifejezni, de bizonyos, hogy kevesebb esztétikai hatást érhet el, mint a kötött versben. Amig a kötetlen vers teljesen szakított a múlt költészetének hagyományaival, addig a neoprimitivizmus formailag visszatért hozzá. De téved, aki azt hiszi, hogy a neoprimitivizmus kezdetlegességet jelent. Nem a dadaisták kulturcsömöre jellemzi e költészet követőit, hanem az egyszerűségre, a nemesen egyszerű kifejezésre való törekvés. Szerintük az az igazi művész, aki a legkomplikáltabb művészi feladatot a legegyszerűbb eszközökkel tudja életrekelteni. Ők nem formailag, hanem tartalmilag akarnak újat adni. Tehát a neoprimitivizmus nem a régi, naiv népdalköltészet feltámadását — mint ahogyan azt sokan hiszik, — hanem egy merőben uj, tartalmilag modern és komplikált, formailag azonban a primitívségig leegyszerűsödött költészet születését jelenti, amelynek gyökere az ősi népköltészet talajából meríti erejét. Walter Ede. Kertész István LflTSZRÉSZ Nyíregyháza, Bethlen-utca 3. sz. PUNKTAl (Róm. katolikus iskola-épület.) 14
