Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)
1934-08-01 / 4-5. szám
a melegnedvesen tapad lábaira. Lerántotta és gyorsan bebújt paplan alá. Ágya felett a csend összeölelkőzött a sötétséggel és valami nagy-nagy nyugalmat loptak szive felé. De ő csak egyet érzett kétségbeesett bizonyossággal, hogy nincs értelme a mának, hogy céltalan a holnap, hogy üres, végtelen síkban terülnek el a holnaputánok. Mint gazdátlan kutya nyöszörgött lelke utcáiban egy hang: otthon, nyugalom után. S a bérház szomszédos szobájában híreket bömbölt a hangszóró : Az angol képviselőház újabb nyolcszáz modern tipusu hadirepülőgép épitését szavazta meg... ÁLOM ÉS VALÓSÁG Mesélek néked álompalotát bizánci tornyot, márvány folyosót, bronzszobrokat, freskót, biborszobát fekete bársonyt, selymet suttogót. Plüsspamlagot, kandallók rőt tüzét, karcsú vázákba rózsát lihegek és mondok prázeméket, gyöngyfüzért, ó-bécsi porcellánt, rézmetszetet. Királynőm álomfátyolba takarlak, könnyű hintónk suhanna, szállna már: fordítsunk hátat minden kínnak, bajnak, jöjj, nézd álompalotám várva-vár! Nézd, vár a fantáziám táltosa, a csillagokkal abrakolt lovam! Velünk a nap szárnyain száll tova lobogó lángsörénnyel, bíborán! Hogyan ?... Szememben furcsafényü szikra s meszelt arcomon az éhség plakátja ? Sötét börtön a tested szép kalitja s repülni rest szerelmed csonka szárnya. Szivem hiába álmodik gyöngyöt, rózsát, bibort, szerelmet. Te csak a Valót látod itt a kávéházi szürke asztal mellettWalter Ede 7
