Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)
1934-08-01 / 4-5. szám
Hárman itthon Kohójában zugó fújta tó-szuszra hunyorog a szén. A bátyám rámered s mely nemrég lobbant egy kislány szivén a tűzre gondol. — „Sokszor kívánt, rég áhított lobogás ! ó, nem lesz belőled családi tűzhely te szent, te csodás, te istenadta! Téged is kiolt, mint annyi társadat, gyilkosod: nyomorom, a mindent rontó szennyes áradat.“ — S keseredve hajh! döngeti a vasat. Forró homokba meríti a kapát a szőlő során egy ember: másik,bátyám s visszanéz mig törli homlokán a cseppeket. — ,,Ó, jó puha a föld és illatos, mint nászágy! Meleg békével párnázott nyoszolya, menyecske: száz vágy, ezer vágy közül a legártatlanabb, teljesülsz nekem? ▼agy szívtelen cédám: szegénység marad örök jegyesem?" — S a keze csikordul a kapanyelen. Sima papírok halmaza előttem s bélyegek külön: folyamodványt írok, tán a századikat! s ha elküldöm, vagy nem, csak egyformán tudom: számomra nem sül lágy kenyér sehol-sehol! Hiába kér s feszül átokra a tenyér: nincs eredmény semmi! Mi lesz mégis, szerelmes Istenem! Böském haját illatos mirtusszal sose övezhetem ? — Kérvény, szoba, óh sülyedj el velem ! Budapest, 1934. julius hó. Kiss Kálmán Tavaszi dal Ha csókos hajnalon ajkadat Lezárom, édes kicsi párom Ne fájjon az élet, mert Sziklára futott életünk Hajója. Veszteni valója Van minden embernek S tört reményünk nászán Még a szirteken is Boldog vagyok véled. Hagyd hát ne bolygasd A rommá vált múltat Édes kicsi párom, ha csókos Éjszakán, néha-néha napján, Mindent elfeledve ajkadat Lezárom... Almos Zoltán 8
