Forrás, 1933-1934 (1-2. évfolyam, 1-5. szám)
1933-11-05 / 1. szám
CERVANTESEK zseniális láza borzolhatja szellemüket, nietzschei bölcsességeket haraphatnak a közöny húsába, dosztojevszkíji tollal ábrázolhatnak embert, szivet, szomorúságot, földrajzi helyzetüknél és lelkiségüknél fogva mégis vidékiek maradnak. Vidéki irók, akik alá nem ad propagandatáltost semmiféle vállalat, tiétek vagyunk. Faragatlan tuskók, lompos kisvárosok és falvak províncíás költői kinyitjuk előttetek a némaság börtönét. Hozzátok magatokkal a vidéki mezők kallódó napsugarait, patakok csillogó szalagját, szelíd dombok virágos ivét, az alkonyatos kisváros barna levegőjét, krajcártalan, soha nem fizetett irodalmatokat. Tiétek vagyunk csökönyös szépségfutók, kik elvesztek a vidék ön- magátfaló kétkedői között. Nincsennek üvöltő reklámharsonáínk, rotációs mozdonyaink nem okádják a papírhengereket, bugyelárísunk apadt és nem terem zizegő bankjegyeket. Mi csak irodalmi lázárok vagyunk és gebe reményeink dalával a művészet gályáján evezzük el azt a kis spirítu- tumot, amit szívünk alá kacagott a kozmikus korona : az Isten. Nem vagyunk felsőbbrendű emberek, lélekelemző vájárok. Homlokunkon nem ragyog világvárosok aszfaltcsillaga. Nem ígérünk lutris csodákat. Az érdeklődés méze nem ragasztja olvasóink ujjaíhoz írásainkat. Mi vagyunk a forrás, körülöttünk az erő csillagos hasadással repesztí szét a fojtás börtönét és szilajul, szüretlenül tör ki belőlünk a szépség, MARISS JÓZSEF 1
