Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae II. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1388–1427. Közreadja: Novák Ádám és Tóth Péter (Debrecen, 2018)
Oklevélszövegek
97 51. 1423. március 29. Késmárk. Zsigmond emlékezetül adja, hogy miután elhatározta, hogy Ulászló lengyel királlyal tárgyalásokat folytat a közte egyfelől, Ulászló, valamint Vitold litván nagyherceg között másfelől a korábban Lublóban kötött örök béke óta kialakult nézeteltérésekről, károkról és jogtalanságokról, a főpapok, fejedelmek, bárók és előkelők tanácsára a békét helyreállítja és megújítja, és ígéretet tesz a korábbi rendelkezések betartására. A békét megerősítik még a király mellett a magyar bárók és főpapok. Sigismundus, Dei gratia Romanorum rex semper augustus, ac Hungariae, Bohemiae, Dalmatiae, Croatiae etc. rex. Notum facimus tenore praesentium universis. Altitudo divitiarum sapientiae et scientiae Dei cuncta disponens, numero pondere et mensura, qui etiam corda tenet regum, et illa, quo voluerit, sua voluntate deflectit. Nos cum serenissimo principe, domino Wladislao, rege Poloniae, fratre nostro carissimo convenire disposuit, ut inter nos mutuis hinc inde tractatibus, colloquiis et placitis observatis et habitis, inter nos ab una, et praefatum Wladislaum, regem Poloniae, nec non illustrem principem Alexandrum, alias Witoldum, magnum ducem Lithvaniae, fratres nostros carissimos, parte ab altera, super omnibus odiis displicentiis, rancoribus, discrepantiis, laesionibus, dampnis, iniuriis, et offensis, post perpetua pacis foedera, dudum in Liblio inita inter nos utrinque subortis suscitatis, et occasione quacunque, a quacunque parte transgressis, mutua caritas et rediviva fraternitas oriretur, omnium rancorum, odiorum, displicentiarum, dissensionum, dampnorum, iniuriarum, offensarum et discrepantiarum, Spiritus nos Sancti gratia dirigente amotis prorsus fomitibus et incentivis peremptis, paxque perpetua et tranquillitas restaurentur, quia non nisi in pacis tempore bene colitur auctor pacis. Idcirco non per errorem aut improvide, sed animo deliberato, sano praelatorum, principum, baronum et procerum nostrorum fidelium accedente consilio, huiusmodi pacem, unionem et fraternitatem restauravimus, reduximus, restauramus et reducimus ad fraternae et pristinae caritatis perfectionem, quae per quaedam incommoda dampnorum, iniuriarum et offensarum praedictarum fuerat aliquanto tempore intercepta, ita, quod ad ea mala nunquam de cetero sub fide et honore, et pondere praestiti iuramenti instantibus seu obviantibus suggestionibus, persuasionibus et susurris quorumcunque quomodolibet revertemur, nec eorum ullo umquam tempore nos et heredes et successores nostri, inter nos in malo debebimus, nec volumus reminisci, ad animum revocare, innovare vel movere, ex novis vel aliis quibuscunque causis et casibus emergentibus in futurum, in quocumque statu vel dignitatis eminentia, dirigente altissimo fuerimus sublimati, sed dictos fratres nostros Wladislaum, regem Poloniae, et Allexandrum, ducem Littwaniae, mutuis favoribus et amoris vinculo prosequi tenebimur, ac si nunquam inter
