Novák Ádám (szerk.): Fontes Memoriae Hungariae II. Varsóban őrzött magyar vonatkozású oklevelek, 1388–1427. Közreadja: Novák Ádám és Tóth Péter (Debrecen, 2018)

Pósán László: Luxemburgi Zsigmond és az első toruńi béke (1411)

X

tőbíráskodás 1412. június 5-én kezdődött. Mindkét fél hosszú panaszlistákat terjesztett elő.

61 Az ítélet 1412. augusztus 24-én született meg, s lényegében megerősítette a thorni békét.

62 Mivel a Német Lovagrend még csak a hadisarc felét fizette ki Lengyelországnak, Zsigmond magára vállalta a másik fél kifizetését. 1412. augusztus 30-án adóslevelet állított ki Jagelló Ulászló királynak 50.000 Schock cseh garas megfizetésére. A Velencével 1411 óta folyó háború, valamint a német uralkodóválasztás miatt azonban nem rendelkezett ennyi készpénzzel, ezért a lovagrendtől átvállalt adósság nagyobb részének teljesítésére 37.000 Schock cseh garas értékben 13 szepesi települést elzálogosított Jagelló Ulászló királynál.

63 A lovagrend viszont kötelezettséget vállalt arra, hogy a Zsigmond által hitelezett pénzt négy részletben 1414. október 29-ig visszafizetik, de nem 50.000, hanem 62.000 Schock cseh garast.

64 A vitatott határkérdések rendezésére 1412 őszén Zsigmond a kor ismert magyar jogtudósát, Makrai Benedeket küldte Lengyelországba és Poroszországba.

65 A kompromisszumra törekvő budai döntőbíráskodás azonban, amely Zsigmond politikai érdekeit tükrözte, egyik felet sem elégítette ki: Jagelló Ulászló Kulmerland és Pommerellen földjére is szerette volna kiterjeszteni hatalmát, a lovagrend pedig vissza akarta szerezni Żmudź

ot. 1413 októberében a nagymester csapatokat vonultatott fel a mazóviai határra, de az új háború tervének és időzítésének nem volt támogatottsága Poroszországban, s 1414. január 7-én a lovagrend vezető tisztségviselőinek testülete leváltotta tisztségéből Heinrich von Plauen nagymestert.

66 A kiéleződő helyzet megoldására 1414. január 15-ére Zsigmond ismét döntőbíráskodásra szólította a feleket Budára.

67 A thorni békében foglaltakhoz képest a lengyel király most komoly területi követeléssel állt elő: Kulmerlandot, Pommerellent kérte, s kinyilvánította, hogy a lengyel-litván unió halála után sem hajlandó lemondani Żmudź

ról. A megadott határidőre, 1414. június 24-re nem született ítélet, mert az egyik döntőbíró, az esztergomi érsek megbetegedett. Jagelló Ulászló király július 18-án hadat üzent a lovagrendnek, s csapatai 25-én át is lépték a porosz határt.

68 Az új lovagrendi-lengyel háború az egyetemes zsinat összehívásának sikerét is fenyegette, ezért Zsigmond 61 Boockmann, 1975. 96–99.

62 Staatsverträge I. Nr. 94.; Regesta II., Nr. 1746., 1747.

63 RI XI/I. Nr. 365., 380.

64 Hoensch, 1997. 16.

65 RI XI/I. Nr. 363. Ld. a 43. oklevélszöveget. (A szerk.)

66 Helbing, Herbert: Ordensstaat, Herzogtum Preußen und preußische Monarchie. In: Preußen. Epochen und Probleme seiner Geschichte

. Hrsg. Dietrich, Richard

. Berlin, 1964. 1–30. 15–16.

67 RI XI/I. Nr. 870.

68 Nöbel, Wilhelm: Michael Küchmeister. Hochmeister des Deutschen Ordens 1414–1422. Bad Godesberg, 1969. 80. (Quellen und Studien zur Geschichte des Deutschen Ordens 5.)