Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Varga Lujza: A genfi magyar titkárság létrejötte és tevékenysége az 1920-as években

Baranyai tehát nagy hangsúlyt fektetett a személyes kapcsolatokra, amely sikeresnek is bizonyult - a fentihez hasonló jelentéssel gyakran találkozunk, és az így szerzett információk sokszor kulcsfontosságúak voltak.

Az információszerzés természetesen továbbra is kört írt le, így a magyar külügy éppúgy továbbította a genfi konzulátusra az egyéb képviseleteitől kapott, Népszövetségre vonatkozó információkat, mint ahogy ezt a genfi képviselet is megtette - így értesülhettek például a joachimsthali kisantant konferencia Népszövetséget is érintő taktikai lépéseiről.”7

Mégsem nevezhető változatlannak a genfi képviselet működése. Szemben a képviselet felállását követő évek bizakodásával, a '20-as évek végére a genfi iroda munkatársai is egyre erősebb kritikával szemlélték a Népszövetséget. A szervezet működését ugyanis jól illusztrálja, hogy míg az erdélyi unitárius kisebbséghez is ellátogató American Committee on the Rights of Religious Minorites képviselői által készített jelentést csupán megküldték a Főtitkárságnak, de nem kérték, hogy azt petícióként kezeljék, ezért „a kisebbségi osztály bizonyára elsüllyesztette irattárában,"117 118 és meghiúsult Hevesy törekvése, hogy Ottlik Györgynek pozíciót szerezzen a Főtitkárságon,119 120 addig Kuba népszövetségi delegátusáról, Agueróról10 nyílt titok volt francia orientáltsága, ami annyira erős volt, hogy a franciák is szívesen látták volna a kubai diplomatát a Tanácsban. „Én genfi tartózkodásaimból élénken emlékszem Aguera ottani szereplésére. O ottan mindig, mint az entente Laufburscheja szaladgált és midőn Benes végre kibukott a tanácsból, Franciaország és a kis entente államok mindenáron Cubát akarták behozni az egyik megüresedett helyre. Nekünk akkor is már felette gyanús volt Aguera szereplése, ki a franciák és Benes iránti servilizmusát egész nyilvánosan űzte."121

A magyar politikai törekvések sikertelennek bizonyultak, és a háborút, mint a konfliktuskezelés egy módszerét elutasító Kellog-Briand paktum122 is a Népszövetségen kívül, bilaterális egyezményként született meg - a kérdések megoldása nem a Nemzetek Szövetségén keresztül történt. Habár a Népszövetség egyre kevésbé tűnt alkalmasnak a politikai érdekérvényesítéshez, mégsem tettek le róla, inkább igyekeztek alkalmazkodni a játékszabályokhoz. Hevesy Pál és Baranyai Zoltán is jól ismerték a rendszer működését, értették és beszélték a Népszövetség által használt nyelvezetet, és egyre nagyobb személyes kapcsolati hálóval rendelkeztek. Erre szükség is volt, hiszen a Közgyűléseken továbbra is magas szinten képviselték magukat a tagállamok, így Magyarország is, a küldöttek háttérinformációkkal ellátása pedig fontos volt.

117 Melléklet a 127/pol jelentéshez. Tárgy: Újabb hírek a katonai invesztigációról. 1927. május 23. MNL OL K 64 26. cs. 41. t. 228. rés. 187.

118 Baranyai Zoltán levele a külügyminisztériumnak. Genf, 1928. január 20. MNL OL K 64 31. cs. 41. t. 321 rés. 12.

119 Hevesy Pál levele Walko Lajosnak. Genf, 1928. május 14. MNL OL K 107 64. cs. 59. t. 247.

120 Aristides de Augero y Bethancourt (1865-1933) kubai diplomata, a Népszövetség Közgyűléseinek visszatérő küldötte.

121 Barcza György levele Khuen-Héderváry Sándornak. Róma, 1928. június 15. MNL OL K 64 31. cs. 41. t. 394 rés. 2.

122 A Kellog-Briand paktumot 1928. augusztus 27-én 15 ország írta alá. Nevét a paktumot megteremtő két politikusról, a francia Aristide Briandról és az amerikai Frank B. Kellogról kapta.

74