Folia Historica 35. (Budapest, 2020)
I. TANULMÁNYOK - Bittera Éva: Andrássy Klára, egy (a)tipikus arisztokrata
Andrássy Klára tehát már 1937 előtt is igyekezett megtalálni az egyensúlyt jobboldali, legitimista elköteleződése és az olykor radikális szociális reformelképzelések között: hiszen a szociális népkirályság eszméje is ezek összeolvasztásán alapult. Az olasz és német diktatúrák nyilvánvaló megerősödése, különösen pedig az Anschluss megvalósulásának lehetősége viszont arra sarkallta Odescalchinét, hogy ezek veszélyeire hívja fel a figyelmet, és minden rendelkezésére álló eszközzel a totalitárius eszmék (legyen akár bal-, akár jobboldali) térnyerése ellen harcolt. Ez a törekvése nyilvánult meg már 1934-es cikkében, amely a különböző európai diktatúrákban élő nők helyzetét egyaránt elmaradottnak találta (a szovjet asszonyokat ebből némileg kiemelte), majd 1937 végén, spanyolországi útjáról készített beszámolóiban szintén a diktatúrákkal szembeni ellenérzése fedezhető fel. Károlyiné szerint húga köztársasági meggyőződésből utazott Barcelonába és Madridba, többek között olyan különleges feladatok teljesítése végett, mint nagy összegek kijuttatása a Franco-ellen harcoló csapatoknak. Nem kizárt, hogy az asszony valóban részt vett ilyen akciókban, ám 1937 végi spanyolországi körútja mögött másféle motivációk is meghúzódtak. Miközben Károlyiné állapota Svájcban egyre javult, húgáé csak romlott. A fizikai tünetek mellett rossz lelkiállapotához hozzájárult az is, hogy igen sokat vívódott azon, megírja-e egyáltalán Apponyi Albertnének a lemondó levelet. Ráadásul különösen rosszul érintette, hogy visszalépésének indokai a Magyar Nők Szentkorona Szövetségének tagjai előtt végül rejtve maradtak: levelét a szövetség közgyűlésén fel sem olvasták, lépését betegségével magyarázták.194 A fő problémát azonban fia elhelyezése jelentette számára. Odescalchi Pál, szülei válása óta édesanyjával és nagyanyjával élt a Margit rakparti Andrássy-palotában. 1937 végén azonban Odescalchi Károly magához vette a gyermeket - a lapok értesülése szerint erre az a bírósági végzés jogosította fel, amely kimondta, hogy Pál 14 éves koráig az édesanyjánál, azt követően pedig az édesapjánál nevelkedik.195 Andrássy Klárát nővére, Ilona is igyekezett figyelmeztetni arra, hogy már csak fia érdekében is minél előbb haza kellene térnie külföldről.196 Végül az asszony kénytelen volt beletörődni fia „elvesztésébe", és megpróbált új életet kezdeni - újságíróként. 1937 utolsó hónapjait Párizsban töltötte: itt gyakran találkozott sógorával, Károlyi Mihállyal és annak Judit lányával. Károlyi bevezette őt a párizsi társaságába, megismertette többek között Gaston Bergery (ekkor még) baloldali politikussal is.197 Andrássy Klára számára 1937 végi spanyolországi útja megélhetési szempontból is fontos volt. Egyéni „kalandvágyó" habitusa mellett az újságírás számára egy új karrier lehetőségét rejtette magában. Bár küldetéséről egész családja - beleértve sógorát, Károlyi Mihályt is - igyekezett lebeszélni, Odescalchiné nem engedett elhatározásából. Éppen Károlyi tiltakozása kapcsán írta a következő sorokat édesanyjának: „De nincs igaza, ha sikerül az angol lappal megegyezni, nem szabad azt elmulasztani, hisz 194 Andrássy Ilona anyjához, Zichy Eleonórához. Andrássy Ilona i. m. II. 379-381. 195 Lásd pl. Gróf Andrássy Klára spanyol haditudósító. Brassói Lapok, 1938. január 15.2.; Odescalchi K.: Régi időkről... i. m. 325. 196 Andrássy Ilona anyjához, Zichy Eleonórához. Andrássy Ilona i. m. II. 379-381. 197 Károlyi Mihályné férjéhez, d. n. OSZK Kt. Föl. Hung. 2974.133. 42
