Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Bittera Éva: Andrássy Klára, egy (a)tipikus arisztokrata

véssél szemben.187 Jelen esetben, mint azt Andrássy ekkor már minden beszédében, cikkében, vele készült interjúban hangsúlyozta, elsősorban a német térnyerés fenyegető réme volt az, amely valódi veszélyt jelentett mind Ausztria, mind Magyarország számára.

Andrássy Klára legitimizmusa tehát, állítása szerint, mondhatni kezdettől fogva a szociális népkirályság eszméjén alapult, vagyis a jobboldali, királypárti meggyőződést éppúgy magában foglalta, mint a demokratikusabb, keresztényszocialista elveket - ám a restauráció végrehajtásának sikere érdekében ez utóbbi programelemeket jobbnak látta olykor háttérbe szorítani. Valóban, az asszony 1930-as évekbeli közéleti szerepléseit figyelemmel kísérve is felfedezhető ez a kettősség. Már 1931-ben a demokratikus királyság eszméjét hirdette választási kampányában.188 Határozottan elítélte a kapkodó „puccslegitimistákat", és már ekkor jónak látta felvenni a kapcsolatot a szocialistákkal is.189 A Magyar Nők Szentkorona Szövetségének ügyvezető elnöki posztja és legitimista politikai karrierjének építése nem akadályozta meg abban, hogy az 1930-as években a Feministák Egyesületének szervezésében is tartson előadásokat. A nők helyzete a diktatúrákban című, 1934 februárjában elhangzott fejtegetése írott formában is megjelent a polgári radikális utóvéd, Jászi-féle Huszadik Század örököse, a Századunk hasábjain.190 Igen színes társaság verődött össze Andrássy Klára körül az egyesületi előadások alkalmával: együtt hallgatta őt arisztokrata és „harcos feminista".191 Ugyanabban az évben egy folytatásos ankét résztvevőjeként is csatlakozott az egyesület tevékenységéhez. A nők haljanak éhen?! című előadói esteken többek között Kéthly Anna, Ignotus Pál, Wagner Lilla pszichológus, Balkányi Kálmán és Vázsonyi Vilmosné is felszólalt. Andrássy Klára beszédében a nő munkához való jogának elismerését sürgette.192 A következő évben az egyesület egy újabb előadóest résztvevőjeként fordult Odescalchinéhoz, ahol a tervek szerint Bródy Ernőné, Spur End- réné és a hazai gyárgondozónői képzés megalapítójaként ismert Baloghy Mária lettek volna beszélgetőtársai. Úgy tűnik, Odescalchiné számára az sem jelentett problémát, hogy a rendezvény meghívott előadói között, szándékoltan, egy baloldali vendég is szerepelt volna. „Szerettünk volna egy szociálista nőt is, de nem tudtunk a párttól kapni. Kéthlyt pedig nincs értelme újra felkérni, annál is inkább, mert ő képviselőnő és mi inkább a künnt- rekedteket szeretnők megszólaltatni."193

187 Fiziker Róbert: Habsburg kontra Hitler. Legitimisták az Anschluss ellen, az önálló Ausztriáért. Az osztrák legitimista mozgalom története, 1918-1945. Bp. 2010.168-169.

188 Odescalchi Károlyné hercegné programbeszéde. Magyarság, 1931. június 14.8.

189 Andrássy Klára feljegyzése, 1931. MNL OL P 4 0. t. - No. 3.

190 Munkájában Andrássy Klára az orosz nő típusát elkülöníti a nyugat-európai diktatúrákban élő asszonyokétól. A nyugat-európai totalitárius országokban élő nők helyzetéről így nyilatkozik:

„Amíg a fasizmus az olasz nőt gyermekkorban kívánja megtartani, addig a hitlerizmus a már elismert nőt taszítja vissza a kiskorúságba." Odescalchi Andrássy Klára hercegné: A nők a diktatúrákban. Századunk 9. (1934) 3. sz. 128-133.

191 Budapest, 1934. február 22.

192 Népszava, 1934. november 25.14.

193 Feministák Egyesülete / Válaszfogalmazványok természetes személyekhez / Odescalchyné Andrássy Klára (1935. május 22.) MNL OL P 999 (Feminista Levéltár) 8. t.- No. 752.

41