Folia Historica 35. (Budapest, 2020)

I. TANULMÁNYOK - Bittera Éva: Andrássy Klára, egy (a)tipikus arisztokrata

hiányzanak: benne egy erősen népi és szociális uralkodót láttam, aki a tiszta népuralom eszközeivel valósítaná meg egykor a szociális népkirályságot."181 Mint írja, eddigi közéleti tevékenysége során kevéssé hangoztatta fenti álláspontját, amely a legitimizmus hagyományos belpolitikai irányvonalától némileg eltérő húrokat pendített meg. Ám az utóbbi évek európai eseményei arra késztették, hogy nyíltan felvállalja nézeteit, mivel az ország egy újabb, mindennél fenyegetőbb veszéllyel állt szemben: a nácizmus előretörésével. Meggyőződése szerint egy jobboldali diktatúra bevezetése Magyarországon pedig beláthatatlan következményekkel járna.

A magyarországi és az osztrák legitimizmus 1930-as évekbeli történetének ismeretében szintén úgy tűnik, hogy valójában a Károlyiékkal együtt töltött év kevéssé járult hozzá Odescalchiné színvallásához. A magyar legitimista táboron belül ugyanis Griger Miklós pártalapítása már 1933-ban belső konfliktusokat eredményezett. A restaurációpárti arisztokrata politikusok többsége számára Griger személye is problémát jelentett, hiszen, ahogy ezt ő maga is kezdetektől hangoztatta, ellensége volt a kiváltságos arisztokratáknak.182 A keresztényszocialista-demokrata elemeken alapuló szociális népkirályság programja pedig távol állt „a teázó, miséző, csodát váró"183 legitimista elképzelésektől. Ráadásul 1934-ben újabb legitimista tömörülés is alakult, főként azokból az elemekből, akik sem a Nemzeti Néppárt, sem a Magyar Férfiak Szent Korona Szövetségének soraiban nem jutottak pozícióhoz. A Legitimista Pártok Polgári Blokkja rövid ideig és kevés sikerrel működött; fő tevékenységi körét a restauráció lehetőség szerint azonnali kivitelezésének megszervezése mellett a Grigerék elleni propaganda képezte, amely a gyakorlatban Habsburg Ottó számára készített különféle jelentésekben nyilvánult meg - ám ezeket a trónörökös nem vette figyelembe, sőt, szívesen fogadta az 1935 tavaszán Steenokkerzeelbe látogató Andrássy Klárát.184 A Nemzeti Néppárt az 1935-ös választásokon igen gyengén szerepelt (mindössze egy mandátumot szerzett),185 és a hazai legitimizmus belső ellentétei mellett egyre több kívülről érkező támadásnak is ki volt téve.186 Emellett a magyar irányzattal többé-kevésbé párhuzamosan fejlődő osztrák legitimista csoport is hasonló problémákkal küzdött. A Grigerhez igen hasonló elveket valló Ernst Karl Winter révén Ausztriában is megjelent a szociális népmonarchia eszméje. Winter, akárcsak magyar viszonylatban Griger és Odescalchiné, a szociális népkirályság megvalósításában látta az egyetlen kiutat a náci diktatúra ellen, és véleménye szerint kizárólag ez az út tenné lehetővé, hogy az ország függetlensége megmaradjon. Winter programja szinte szóról szóra megegyezett Andrássy Klára 1931-es célkitűzéseivel, és 1936-37-re mindketten eljutottak arra a következtetésre, hogy az elsődleges feladat az ország védelme mindenfajta diktatórikus törek181 Andrássy Klára Apponyi Albertnének. Lausanne, 1937. április 15. MNL OL P 4 11. t.

182 Kardos ].: A Szent Korona-tan i. m. 146.

183 Andrássy Klára Apponyi Albertnének. Lausanne, 1937. április 15. MNL OL P 4 11. t.

184 Kardos /.: A Szent Korona-tan i. m. 181. és Nemzeti Újság, 1935. május 24. 8.

185 Országgyűlési Almanach az 1935M0. évi országgyűlésről i. m. 197.; 201.

186 A leghíresebb ilyen eset az 1933. novemberi Ottó-vacsora alkalmával történt, amikor a Vigadóba érkező vendégeket egy több száz fős, főként szélsőjobboldali elemekből álló csoport szóval és fizikailag is inzultálta. Lásd erre pl. Dunántúl, 1933. november 24. 5.; Kardos ].: A Szent Korona-tan i. m. 151.

40