Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Miklós Tamás: Első világháborús hadifogolytábor Esztergom-Kenyérmezőn
Ezeknek ugyan nem mindig volt valóságos alapja, azonban a szökött hadifoglyok sok esetben akár valós közbiztonsági fenyegetést is jelenthettek. A megszökött, majd elfogott hadifoglyokat büntetésük letelte után a munkaadóikhoz kellett mielőbb visszaküldeni. Ha a munkaadó kilétét nem sikerült megállapítani, akkor ismételten hadifogolytáborba került a szökevény. A hadifogolytábor-parancsnokságoknak ügyelniük kellett arra, hogy az elfogott, majd a hadifogolytáborba utalt foglyokat a megengedett büntetésen felül „fokozottabb mértékben" foglalkoztassák. Az erre vonatkozó rendelet azt is megjegyezte, hogy a „szabadságvesztés büntetés a célnak kevésbé felel meg, mint a pihenőre szabott vagy ünnepnapok elvonása a megengedett szigorításokkal".65 A tábor mint tudományos alapanyag A háború során nem csak a gazdaság „profitálhatott" a foglyok jelenlétéből, hanem a tudomány számára is egyedülálló alkalmat jelentett az, hogy egyes népcsoportok tudományos vizsgálatához a kutatóknak nem kellett több ezer kilométert utazniuk. Többször járt a táborban például Kúnos Ignác, aki az itt raboskodó krími és kazári tatárok között végzett etnológiai kutatásokat. Eredetileg a Turáni Társaság ügyvezető alelnöke, Paiker Alajos vetette fel a Magyar Tudományos Akadémia közgyűléséhez írott levelében az orosz hadifogolytáborokban végzendő embertani, néprajzi és nyelvészeti kutatásokban rejlő lehetőségeket, és ajánlotta fel együttműködési szándékukat. Az MTA 1914. december 14-ei közgyűlése egyöntetűen elfogadta ezt az ajánlatot. 1915 elején az MTA tagjai közül Kúnos Ignáccal együtt hét tudós jelentkezett a kutatásokra: Munkácsi Bemát, az Akadémia rendes tagja, és a Nemzetközi Közép- és Keletázsiai Társaság Magyar Bizottsága titkára; Simonyi Zsigmond, Lenhossék Mihály rendes tagok, valamint Vikár Béla, Giesswein Sándor és Se- bestyény Gyula levelező tagok. A kutatók 1915. május 30-án látogattak el a kenyérmezői hadifogolytáborba, ahol Kubesch Ottó főhadnagy 1915 januári kimutatása szerint 316 finnugor, kaukázusi és török nyelveket beszélő katona raboskodott.66 Vikár Béla 1915. július 27-én küldte meg a cs. és kir. hadügyminisztériumnak tanulmányát a grúz, dagesztáni és orosz nemzetiségű hadifoglyok között végzett kutatásainak politikai tapasztalatairól,67 68 Kúnos Ignác pedig az MTA 1916. január 3-án tartott osztályülésén olvasta fel kutatási beszámolóját.® Kúnos 1915-ben Kenyérmezőn 444 lapnyi fél ív alakú krími tatár népmesét gyűjtött össze. A táborban végzett kutatásai során ezen felül 447 négysoros verset, 136 több versszakos népdalt, és 167 találós kérdést gyűjtött össze.69 65 5109/1916. sz. Esztergom vármegye ahspánjától. Másolat: 90.885/1916. V. c. B.M. sz. rendelet. (1916. június 24.) Esztergom Vármegye Hivatalos Lapja 14. (1916) 28. sz. július 13.155. 66 Seres István: Újabb adatok Kúnos Ignácnak az I. világháborús hadifogolytáborokban folytatott turkológiái kutatásaihoz. In: Az előkelő idegen. III. Nemzetközi Vámbéry Konferencia. Összeáll.: Dobrovits Mihály. Dunaszerdahely, 2006.135-172.137-139. 67 A beszámolót közli Józsa A.-Vajda A. i. m. 755-756. 68 Kúnos Ignácz: Tatár foglyok táborában. Budapesti Szemle 165. (1916) 470. sz. 209-227. 69 Kaktik Zsuzsa: Hoztam tenger mélyéből. Krimi tatár népdalok és találós kérdések. Karcag, 2004.4-5. 47
