Folia Historica 34. (Budapest, 2019)

I. TANULMÁNYOK - Miklós Tamás: Első világháborús hadifogolytábor Esztergom-Kenyérmezőn

1914. december 14-ig összesen 1526 kolera-megbetegedést és 715 halálesetet jelentettek a kenyérmezői hadifogolytáborból.24 Beszédes adat, hogy a különböző járványok következtében meghaltak közül több mint 300 fő „ismeretlenként" lett eltemetve. Ennek elsődleges oka a foglyok regisztrálása és nyilvántartása körüli kezdeti hiányosságokban keresendő. Egy erről szóló jelentés arról számolt be, hogy egyrészt az óriási sokaságban a foglyok nagyon gyakran nem ismerték egymást, másrészt, ha valaki kolerában megbetegedett, azt kivitték a sátorból vagy a földbe ásott lyukból és attól távol egyszerűen kifektették a gyepre, de mire ezt észrevették, addigra a többi fogoly már eltűnt onnan. A súlyos betegek és a haldoklók pedig sokszor már nem tudták megmondani személyes adataikat. Hogy elejét vegyék a hasonló eseteknek, a cs. és kir. hadügyminisztérium 10. osztálya elrendelte, hogy a foglyok sapkájára és felsőruházatára egy lenvászonból készült azonosítót kell felvarrni. Később egy olyan utasítást is kiadtak, amelynek értelmében az éjjel érkező foglyoknak reggelig a vagonokban kellett maradniuk, és csak ekkor regisztrálták őket. Ezáltal a fogoly transzportok rendeltetésszerű átvételét kívánták megkönnyíteni.25

1915 tavaszán a földbeásott barakkok lakói között kiütéses tífuszjárvány tört ki. A hadi- fogolytábor orvosparancsnoka, a Budapestről ide helyezett dr. Fonyó János nőgyógyász elévülhetetlen érdemeket szerzett a tífusz terjedésének megállításában. A foltos hagymáz epidemiológiája és prophylaxisa címmel cikksorozatot írt az Orvosi Hetilap 1915-ös évfolyamába, amelyben rámutatott a ruhatetű közvetítő szerepére a kiütéses tífusz terjesztésében. A legfontosabb teendő a tífuszjárvány megelőzéséhez tehát a tetvetlenítés, illetve a beteggyanús személyek elkülönítése.26 (Külön érdekesség, hogy Fonyó 1917-ben A nőgyógyászat és szülészet haladása címmel országos orvosi szaklapot szerkesztett Esztergom-Kenyér- mezőn, amelynek szerzői között találjuk például Hevesy György vegyészt is, aki később, 1943-ban kémiai Nobel-díjat kapott.27)

Azokat a barakkokat, ahol tífuszos megbetegedés fordult elő, deszkafallal vették körül. A foglyok számára előírták a kötelező fürdést. Amíg a foglyok a fürdőben voltak, ruháikat és fehérneműiket gőzfertőtlenítő gépekkel fertőtlenítették, amelyből 7 darab működött a táborban. A ruházat féregtelenítésére 3 kemencét építettek, ahol hőkezeléssel tisztították meg a ruházatot az élősködőktől. A padlókat és a falakat hetente két alkalommal szódával és szappannal takarították.28

24 Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek az első világháború korából 1914-1918. Összeáll.: Iványi Emma. Bp., 1960.112.

25 Moritz, V.-Leidinger, H. i. m. 68-69.

26 Fonyó János: Közlemény a cs. és kir. kenyérmezei tábor kórházából. A foltos hagymáz epidemiológiája és prophylaxisa. Orvosi Hetilap 59. (1915) 36. sz. szeptember 5. 477-482.; Orvosi Hetilap 59. (1915) 37. sz. szeptember 12. 495^198.; Orvosi Hetilap 59. (1915) 38. sz. szeptember 19. 506-510.

27 Szállási Árpád: Egy rövid életű, érdekes vidéki folyóirat. Orvosi Hetilap 145. (2004) 50. sz. december 12.2539-2541.2540.

28 Osvai L. i. m. 63.

37