Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.
gesztenyét áruló kofáé. Ha valaki automobilon robog is, nincs az utcához több joga, mint a kopott gyalogjárónak. A rendőr éppen az utca e demokráciájának, a gyalogjárók e köztársaságának zavartalanságát akarja fenntartani. Hogy senki ne követeljen ki magának a közös jogból többet, mint amennyi megilleti." ' E „ vasbotosnak" nevezett demonstráció után Dr. Boda Dezső főkapitány a tüntetések „végzetessé válható elfajulása" miatt a szocialistákhoz címzett hirdetményt tett közzé, melyben a továbbiakban a bejelentés mellett engedélyhez is kötötte a felvonulásokat, a főváros közönségét pedig arra kérte, hogy tartózkodjon a kíváncsiságtól is. Az Andrássy úti tömeg kíváncsiságból eredő szabályszegése - az út eltorlaszolása, mely a rendőri kivonulást eredményezte - azonban csak következmény. Az elsőszámú szabályszegő jelen esetben a rendőri engedély dacára mégis csak a gyorslábú francia. Nem követett el büntethető szabálysértést, ám felrúgta a nagyváros utcahasználatára vonatkozó, íratlan, társadalmi konszenzus által rögzített szabályokat, melyek útmutatóul szolgáltak a város társadalmi dzsungelében való tájékozódáshoz. Lofland elmélete szerint a prein- dusztriális városokban a vizualitás, a testi megjelenés, az öltözködés stb. volt az iránytű az idegenek világában, az ipari forradalom óta azonban ez a tudás értelmét vesztette, ennek alapján nem lehetett többé tájékozódni, a személyhez kötött attribútumok helyét a térbeli sajátosságok ismerete, az a tudás vette át, hogy a város egyes pontjain mire lehet számítani, a társadalom mely rétegeinek felbukkanása, s milyen események, cselekvések várhatók. ' * A város utcái, terei eltérő és sajátos funkciókkal kapcsolódnak a nyilvános térhez. Az elsősorban célirányos közlekedésre szolgáló utcák, bizonyos útszakaszok a korzó szerepét is betölthették, és a sétálási szokások topográfiai jellemzői, a korzók vagyon, foglalkozás, felekezet, sőt életkor szerinti megoszlása mutatják talán leghatározottabban a társadalmi hierarchiának a köztér használatában megnyilvánuló, társadalmi konszenzus által biztosított érvényesülését. 9 A főváros legelegánsabb, „párizsias" jelzővel illetett útja, az Andrássy út - Borostyám Nándornál 1875-ben még városi Szahara -, melyen még a sínen való közlekedést is a föld alá száműzték, a Duna-part és a Váci utca mellett a főváros elegáns gyalogos korzója és ikertestvérével, a Stefániával a legdivatosabb, legarisztokratikusabb kocsikorzónak, „a budapesti népiélek büszkeségének", s a vüágvárosiasság szimbólumának számított. " A kor polgárának ruhatárában világosan elkülönültek az alkalmi, az otthoni és az utcai használatú öltözetek, s a sportpályákra való tevékenységek, mint a futás, távgyaloglás stb. általában sem voltak a nagyváros lakói által az utcahasználatra kialakított viselkedési keretek közé illeszthetők, s különösen nem az Andrássy úton. Még az elegendő park híján - a gyep még azokban is „fűre lépni tilos"- táblákkal volt teletűzdelve - az utcán játszadozó gyermekek is félénken sandítottak a rendőr felé, „nem húzza-e magasba szigorú szemöldökét", mert a szaladgálás, a játékkal való zajongás rosszallást váltott ki. 76 77 78 79 80 76 -en. (Bethlen Oszkár): Kié az utca? Pesti Napló 59. (1908) 239. sz. október 6.10-11.10. 77 A főkapitány a szocialistákhoz. Pesti Napló 59. (1908) 239. sz. október 6.10. 78 Lofland, Lyn H.: A World of Strangers. Order and Action in Urban Public Space. New York, 1973. 79 Tomsics Emőke: A pesti korzó természetrajza. História 15. (1993) 8. sz. 27-29. 80 Gern Ödön: Budapest. Bp., 1904.7. 27
