Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.
„A budapesti gyermek úgy megy játszani mintha tilosban járna. Hatósági felügyelet alatt kell hancuroznia, visongania, örülnie. A lapda? A lapda már bűnjel..." Hogy az Andrássy úti csődület létrejöttében fontos szerepet játszott maga a színtér, mutatja Monsieur Buer második gyaloglása - ugyanis nem adta fel, hogy teljesítse vállalását -, mely már korántsem kapott akkora visszhangot, mint az Andrássy úti produkció, s ebben minden bizonnyal jelentős szerepet játszott a helyszín. A távgyalogló a rendőrségtől engedélyt kért és kapott egy újabb „kilométerevési" mutatványra, de ekkor már csak a cirkuszi produkciókhoz szokott Városligetet, annak is a mutatványos részét, a Népligetet jelölték ki számára. Az Andrássy úti felfordulás után egy héttel mindössze egy lap, a Pesti Napló tett közzé egy rövid, velős hírt: „Eugen Buer, a rendőrség által az Andrássy-utról eltávolított francia távgyalogló kedden [augusztus 28. - a szerző] este 8 órától éjjeli 1 óráig mutatta be művészetét Ősbudavárában. Teljes öt órán keresztül 168-szor járta körül a területet. Újságírókból és sportférfiakból álló jury ellenőrizte Friedmann igazgató elnöklete alatt és ez megállapította, hogy összesen 45.767 méternyi utat tett meg."* 82 83 A budapesti néplélek „gyermekes fogékonysága" A távgyalogló mutatványa által kiváltott Andrássy úti csődületen elmélkedő újságírók olyan modem, a tudomány látóterébe épp csak bekerült, vagy a magyar nyelvben még felfedezésre és pontos értelmezésre szoruló fogalmak erőterében találták magukat, mint a néplélektan, a tömeglélektan valamint a nagyvárosiasság és a nagyvárosi identitás/ka- rakter. A korábban csupán az egyén lelki jelenségeivel foglalkozó lélektan a 19. század második felében - elsősorban Wilhelm Wundt tevékenységének köszönhetően - egyre többet merített a kultúra, a közösségi létből eredő szellemi jelenségek, a nyelv, a mítosz, a népszokások, az ethosz tanulmányozásából. Figyelmet kaptak az egyéni psziché működésének a társas együttélésből fakadó mozzanatai. A néplélektan (Völkerpsychologie) az embert egy bizonyos szempontból közös lélekkel rendelkező közösség részének tekintette. Alexander Bemát 1896-ban az Egy pszikológus naplójából című tárcájában az emberi lelket a földkéreg rétegeihez hasonlította, melynek a legősibb, állati rétege fölött helyezkedik el a népek tipikus vonásait megadó, annak tagjait egymáshoz hasonlóvá tevő néplélek, amire további „korrétegek", rendi, vallási, családi rétegek rakódnak, s mindezek fölött helyezkedik el a felszínt alkotó egyéni jellem.8 A hirtelen nagyra nőtt és lakóinak kétharmadát vidékről beszippantott Budapest sajtójának állandó témája volt az, milyen következményekkel járt a kisvárosból metropolisszá fejlődés, hogy élte meg ezt a léptékváltást a város régi és bevándorolt új lakossága; létezik-e már, s ha igen, mit jelent a budapesti identitás, a budapesti életérzés, hogyan írható le a budapesti „néplélek". Az utóbbi képzet körvonalainak kirajzolódásához kitűnő kontrasztul kínálkozik Gyulay Lászlónak a Vasárnapi Újságban 1882-ben közölt rajza, mely Jelfy fényképének közel negyed évszázaddal korábbi falusi tükörképe. (8. kép) A kengyelül Pálutcai fiúk. Élet 1. (1909) 18. sz. május 2.596. 82 Napi hírek. Távgyalogló Ősbudavárában. Pesti Napló 57. (1906) 236. sz. augusztus 29.9. 83 Alfa (Alexander Bemát): Rétegek. (Egy pszikológus naplójából.) Budapesti Hirlap 16. (1896) 24. sz. január 25.1-2. 28
