Folia Historica 34. (Budapest, 2019)
I. TANULMÁNYOK - Tomsics Emőke: Egy francia különös gyaloglása Pesten - gondolatok egy fényképről. Jelfy Gyula: Távgyalogló az Andrássy úton, 1906.
Tomsics Emőke EGY FRANCIA KÜLÖNÖS GYALOGLÁSA PESTEN - GONDOLATOK EGY FÉNYKÉPRŐL JELFY GYULA: TÁVGYALOGLÓ AZ ANDRÁSSY ÚTON, 1 906. Sportöltözetet viselő, rezignált arcú férfi halad lendületes mozdulatokkal a frissen locsolt, széles úton. Kezében fehér zsebkendő, amivel nyilván izzadt homlokát törli meg időről időre a kemény erőkifejtés és a kellemes idő bizonyságául. Az elcsigázott arckifejezésű úr távgyalogol. Ezt bizonyítja két lába, melyek a távgyaloglás követelményeinek - „fair toe and heel" - megfelelően mindketten érintik a talajt. Körülötte a szenzáció izgalmát tükröző arckifejezéssel gyermeksereg lohol. Van közöttük egyensapkát viselő iskolás és kifutófiú, Girardi-kalapos úrifiú, mezítlábas és cúgoscipős. Mögöttük nagy tömeg. Ki futva, ki az út közepén vagy a kávéházi napernyők előtt ácsorogva szemléli csodálkozón az elmélyült ábrázatú, különc férfit. Egy pillantás a lovak lábára, s látjuk, hogy az omnibusz se mozdul, valószínűleg a képen már nem látszó tömeg akadályozza a haladásban, és így az utazóközönségnek is módja van nyugodtabban szemlélődni. A balra álló két puhakalapos férfi közül az egyik a gyalogló alak fejét, a másik a lábát nézi, azt a két testrészt, amelyek felelősek a szenzációért: az egyik kitervelte, a másik végrehajtja. A pillantásukban egyszerre van némi rosszallás, értetlenség, kíváncsiság és ítélet, s az is látszik, hogy jól szórakoznak. A gyerekek nevetve futnak mellette, úgy tűnik, „nem hiszik, hogy a kártyája kivolna", ahogy Arany János fogalmazza meg a falusiak vélekedését Kósza Bandiról A falu bolondja című versében. A képről ennyi olvasható le, s azon kívül, hogy a muzeológus örömére rajta van a fotográfus bélyegzője, magáról az eseményről a hátlap sem szolgál több információval. E szerint a fényképet Jelfy Gyula készítette. Ez a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában lévő eredeti fotográfia egyike legjobb felvételeinek. Nagyszerűen ragadja meg a saját monoton teljesítményébe zárkózott, a zajos tömegtől kissé tán riadt ember és a szenzációnak örvendező felbolydult külvilág viszonyát. A kép nem pusztán pillanatfelvétel, igazi riportkép: tömör, lényegre törő, könnyen olvasható. Jelfy Gyula 1949-ben vásárolt és leltározott több mint ezer felvétele közül ez a kép „futóverseny" meghatározással szerepelt a leltárkönyvben.1 (1. kép) John Berger szerint az teszi a fotográfiát különös találmánnyá, hogy két lényegi alkotóeleme a fény és az idő. A fénykép a történések folyamatából kiragad egy pillanatot, ami a megélt múlttal ellentétben nem vezet a jövőbe, bizonytalanságot hagy arra vonatkozóan, 1 Magyar Nemzeti Múzeum, Történeti Fényképtár, ltsz.: 1923-1949 9
