Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Tamás Edit: „Sötétedés után a kiállítás nem látogatható!" A sárospataki Rákóczi Múzeum 1950-1952-ben

Az 1950-ben elkezdett műemléki felújítások a következő években is folytatódtak. 1951-ben a Perényi-számy részleges helyreállítása zajlott: homlokzat-tatarozás, az udvar tereprendezése, kőfaragó munka (tagozott kőpárkány faragása különböző tagozatokból erdőbényei kőből, ablakkőkeret csere a Perényi-számy Bodrogra néző oldalán a földszinti istállóablakoknál, köveinél), tetőfedő munka, bádogos munka. “

1951-ben az Alkotó Otthon nagyobb létszámú csoport elhelyezésében kérte a múzeum segítségét. 15-20 VIT-re készülő művész érkezését várták a tervezett létszámon felül a művészotthonba. Az Opera szólótáncosai voltak, számukra minden körülmények között szükség volt két nagyteremre. A MúMOK osztályvezetője elutasította a kérést, egyetlen termet sem kívántak átengedni. „Az egyik kultúrintézmény bővítése nem történhetik a másik kárára. Nem fejlesztés az, ami rombolással jár..."103

1950 őszén kezdődött a kazamata (ma Olaszbástya Kazamata néven ismert) hasznosításának vitája. "' A Sárospataki Járási Tanács Végrehajtó Bizottságának titkára, Fekete József, 1950. november 30-án kelt véghatározatában a Gyümölcs-Zöldség és Burgonyaforgalmi N. V. Kirendeltsége Sárospataki Telephelye kérelmének helyt adva a Rákóczi-várban levő kazamata helyiségeit kiutalta számukra. (Az első határozat ellen fellebbezést nyújtott be Bakó Ferenc, hivatkozva a kazamata műemlék jellegére és a MúMOK felügyeletére, elutasító véleményére.)

Fekete József határozati indoklásában azt olvashatjuk, hogy 5 „waggon" burgonyát kell tárolniuk, melynek fagymentes elhelyezése közérdek, hiszen Sárospatak és környéke ipari dolgozóinak ellátását így biztosíthatják. A burgonyatárolás a múzeum érdekeit nem sérti. A kazamata helyiségen átalakítás nem történt.

Bakó belátva a „közérdek" fontosságát, elfogadta a kialakult helyzetet. A kényszerű együttélés következtében azonban 1952-ben újra intézkedni kénytelen, ugyanis a Járási Tanács elkezdte az akkor már Földműves Szövetkezet pincéjének használt kazamatába vezető lejárat átépítését. Bakó Ferenc jelzésére Gerő László MúMOK osztályvezető határozott hangú levélben írta a Járási Tanácsnak, hogy „a pince a vár kazamatáinak része, melyek a középkori erődítésrendszer fontos tagjai és igen sok helyen eredeti falazattal, sőt boltozattal bírnak [...] a kazamata-sorozat szorosan beletartozik a sárospataki vár egységébe, amelyet a közoktatási miniszter a 13/1949. sz. tvr. alapján műemlékké nyilvánított. Bárminemű átalakítása [...] a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának engedélyével végezhető csupán. A szóban forgó átépítéshez a Központ engedélyt nem adott [...] mert véleményem szerint a magyar középkor emlékeinek szórványos volta mellett alig engedhető meg, hogy eredeti középkori részleteket gyakorlati okokból a mai használó megváltoztasson, átalakítson vagy éppen lebontson."

Egy másik ügy is visszatérő problémára utal. A tanács aratás és cséplés idején a nyári tűzőrséget a Vörös-torony tetőteraszán helyezte el.' Indoka: a Vörös-torony tetőterasza a legalkalmasabb hely a tűzvédelmi figyelőszolgálat számára Sárospatakon. Ezt a „hagyományt" belátva 1951 nyarán Bakó Ferenc azt javasolta a MúMOK-nak, hogy 102 103 104 105

102 SRM A.Mtd. 121-1951.

103 SRM A.Mtd. 117-1951.

104 SRM A.Mtd. 195-1950., 170-173-1950.

105 SRM A.Mtd. 122-1951., 130-1952.

154