Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
I. TANULMÁNYOK - Tamás Edit: „Sötétedés után a kiállítás nem látogatható!" A sárospataki Rákóczi Múzeum 1950-1952-ben
ne gördítsenek akadályt a termés betakarításának védelme elé. Egy kikötést azonban megfogalmazott az engedélyezés kapcsán: javasolta, hogy kötelezzék a tanácsot, egy ideiglenes fal kialakítására, mellyel lezárható lesz a tetőre vezető feljárat, így a múzeum többi helyiségébe illetéktelenek nem juthatnak. Bakó arra hivatkozott, hogy a múzeumi szabályok értelmében kiállítási helyiségekbe csak a múzeum egyik dolgozójának jelenlétében szabad belépni. A tűzőrség azonban állandóan a toronyban tartózkodott, így nem lehetett a felügyeletükre folyamatosan egy dolgozót biztosítani. Úgy tűnik, az egyeztetések ellenére nem sikerült a tűzőrség toronybéli jelenlétét kellőképpen kontrollálni, hiszen a múzeumi anyag károsodást szenvedett. A lovagteremben 17-18. századi kiállítási tárgyak sérültek, az ágyúteraszon a tűzőrség unatkozó tagjai belevésték a nevüket a kőmellvédbe. 1952-ben Bakó már kikötötte, hogy a Tanács adjon biztosítékot az ott- tartózkodásból eredő minden kár esetére. Az első „szakmai" feladat: a munkaverseny! Nem feledhető, hogy a Vármúzeum/Rákóczi Múzeum alapítása 1950-ben történt. Az időszak „hangulatára" utal, ha a múzeumok világát is elérő munkaverseny sárospataki megjelenését is felidézzük. Az újonnan szervezett intézménynek az előzőekben említett feladatok közepette ezen elvárásoknak is meg kellett felelnie. Az 1950. július elsején induló' Vármúzeum egyik első feladata a szocialista munkaverseny szervezése volt - igaz, erre Bakó Ferenc ideérkezésekor már egy kicsit késve jelentkeztek. Ortutay Gyula június 20-án valamennyi múzeum vezetőjének és helyi tanácsnak kiküldött körlevélben indította el a munkaversenyt a múzeumok között: „Az ötéves terv végrehajtását, a szocializmus építését minden üzemben nagymértékben segíti, előre lendíti a munkaversenymozgalom. E mozgalom termékenyítő hatását felismerték már a tudomány egyes területein dolgozók is és tapasztalatait felhasználva sok helyen versenyben végzik a munkát. Ennek a munkának sajátos feltételei vannak, amelyeknek a tudományos kutatás és a népnevelés szempontjainak kell érvényesülniük. E nagyértékű országos mozgalomból nem maradhatnak ki a múzeumok sem [...] Tapasztalatok alapján a munkaverseny feltételeit meg kellett változtatni és elsőrendű súlyponttá kellett tenni a múzeumok kiállításainak öntevékeny megrendezését. Fontos, hogy az ország valamennyi múzeumában korszerű, haladó szellemű kiállítás legyen, csak ennek létrehozása után gondolhatunk a látogatók számának emelésére és javíthatjuk meg a látogatók szociális összetételét. A munkaverseny központi célja tehát a kiállítások rendezése. .." A verseny 1950. július 1-től december 31-ig tartott. „Az egyéni verseny a muzeológia legjobb dolgozója címért folyik. Történhetik ugyanazon múzeum dolgozói, de más-más múzeum dolgozói között is." Versenyhíradó útján időszakonként tájékoztatták a múzeumokat a verseny állásáról, például hogy mely múzeumok léptek általános és külön kihívással páros munkaversenyre, kik azok a múzeumi dolgozók, akik egymást páros versenyre is kihívták. A jutalmazás is szerepelt a felhívás szövegében: „A dicsőséget jelentő vándorzászlón kívül az első helyezett múzeumban 106 106 SRM A.Mtd. 22-1950., 44-1950. 155
