Folia Historica 33. (Budapest, 2018)

I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum

át Ferenczy műterméből a múzeum mellett lévő raktárba.128 A budai házát és műtermét ekkor eladó Ferenczy már egy jó ideje erre a döntésre várt. Átszállíthatta végre szobrait Budáról Pestre, ami azért nem lehetett olyan egyszerű feladat. Ezt követően még a szobrok felállítása, elhelyezése is rá hárult, amit 1846 őszén végzett el. Unokahúga férjének, Jánosdeák Andrásnak október 27-én kelt levelében ezzel kapcsolatosan ezeket írta: „... október 22-dikén jöhettem vissza Budára. Most ismét a múzeumba dolgozom a Kisfaludy, Kölcsey és Mátyás emlékek felállításával. És még kellene egyéb szoborbeli műveket is felállítanom, de én bizony már nem bajlódhatom velek, kivált csupán becsületért, hanem még hátra van a Mátyás-, Kisfaludy- és Kölcsey-társaságokkal üléseket tartani és számot adni a publikumnak, melyek még alkalmasint egy holnapot igényelnek."129 130 131 (16. kép)

A Kisfaludy-emlékmű tehát felállításra kerülhetett, a kérdés csak az, hogy hol. A fent említett nádori utasítás alapján azt gondolhatnánk, hogy a múzeum mellett kialakított raktárban. Egy raktárban azonban teljesen fölösleges lett volna felállítani, inkább csak deponálásra kerülhetett volna sor. A teljes emlékművet egyébként sem lehetett, mert az alsó, építészeti része el sem készült. Ha valamit Ferenczy a múzeumépületben felállíthatott az emlékműből, akkor az csakis a Kisfaludy-büszt lehetett. A Magyar Nemzeti Múzeum első, Dux Adolf (1822-1881) újságíró által 1857-ben írt kalauzában (vezetőjében) mindenesetre szerepelt Kisfaludy „életnagyságainál nagyobb mellszobra", mégpedig a régiségtári kiállításban, annak is utolsó (8.) termében, ahol az újkori szobrokat is kiállították, köztük több Ferenczy alkotást (például a Kölcsey-szobrot és Virág Benedek emlékművét).1 Ez a terem az I. emeleten, a mai régészeti állandó kiállítás elején, egy raktárhelység után következett. Ez persze csak egy része volt az emlékműnek, amit teljes egészében továbbra is a múzeum kertjébe szántak. Csakhogy a múzeumpalota környezetének rendezése 1847-ben és az azt követő években sem történt meg. Végül közadakozásból jöhetett létre 1855-1857 között.1 ' 1854-ben, amikor a parkosítás már küszöbön állt, újraindult a Kisfaludy-emlékmű végső elhelyezésével kapcsolatos kérvények sora. Kubinyi Ágoston igazgató 1854. szeptember elsején Augusz Antal báróhoz (1807-1878), a Helytartóság alelnökéhez írt folyamodványában kért engedélyt a szobor múzeumkerti felállítására. Augusz báró erre levelet intézett Toldy Ferenchez, a Kisfaludy Társaság elnökéhez, amelyben azt a kérdést tette fel neki, hogy nem lenne-e illőbb, ha az emlék128 Hoffmann E. i. m. 157. Hoffmann Edith még kutathatta a Nemzeti Múzeum 1945-ben elégett Igazgatósági Irattárát és felhasználhatta a szoborra vonatkozó levelezést. József nádor döntéséről néhány nappal később a Honderű a következőképpen tájékoztatta az olvasóit: „A nemzeti museumban nem sokára Ferenczy szobrászunk néhány magyar költő' mellszobrát, nevezetesen pedig Kölcsey, Kisfaludy Károly' emlékeit fogja felállítani. Óhajtva várjuk láthatni e müveket, felőlük majd bővebben szólandók akkor. Vajha minél több illy megrendelések adta volna, vagy adnának munkát tétlen heverni kénytelen hazai szobrászunknak!" Honderű 4. (1846) 25. sz. június 23. 496.

129 Ferenczy István levelei i. m. 372-373.

130 Dux Adolf. A Magyar Nemzeti Muzeum. Útmutató ennek műkincsgyűjteményeiben. Pest, 1857. 49.

131 Debrcczcni-Droppnn Béla: A Múzeumkert története. Budapesti Helytörténeti Emlékkönyv 6. (2010) 119-131.124.

61