Folia Historica 33. (Budapest, 2018)
I. TANULMÁNYOK - Debreczeni-Droppán Béla: Ferenczy István és a Magyar Nemzeti Múzeum
művet a költő szülőhelyén vagy sírhelyén helyeznék el?1 2 Toldy, úgy tűnik, nem adott választ ekkor, mert két év múlva teszi azt csak meg Kubinyi sürgetésére: mivel az emlékművet eredetileg nem síremléknek tervezték és kivitelezték, teljesen alkalmatlan arra, hogy egy temetőben legyen felállítva. ' A levelezés 1856 őszén is folytatódott, az egyik Kubinyi-levélből például kiderül, hogy az emlékművön egyetlen felirat szerepel(ne): „Kisfaludy Károlynak". A Helytartóságnak ekkor már a fő aggálya a szoborállítás költségeire vonatkozik. Toldy megnyugtatta Kubinyit, hogy a költségek a társaságot terhelik. Ez megnyugtatóan hathatott, mert 1857. február 6-án megérkezett a régen várt engedély az emlékmű felállítására Albrecht főherceg, kir. helytartó aláírásával.1 4 Ferenczy ezt már nem érhette meg, mert 1856. július 4-én Rimaszombaton elhunyt. Halála után testvére keserűen írta Fáy Andrásnak: „...a Művészet rovására és az ő nevére összeszedett pénz, az Irodalom s az írók javára fordíttatott. A Kisfaludy-Társaság alakult s jutalmakat osztogat, az emlék felállítására nem volt pénz s most is porban hever."1 " Mint említettük, Toldy és az ő nyomán Kubinyi is azt közvetítette a hatóságoknak, hogy a finanszírozás nem okoz gondot, de hamarosan az ő számukra is kiderült, hogy ez lesz a következő nagy akadály. Ugyanis a felállításra kiválasztott Gerenday Antal (1818-1887) kőfaragó 3000 Ft-ért vállalta volna a munkát. Erre évekkel később, 1863-ban is csak 945 Ft 42 kr állt rendelkezésre.1 Nem maradt más hátra ebben a helyzetben: kérni kellett, mégpedig a szükséges kőanyagot - lehetőleg ingyen. Ez ügyben először 1857 júliusában írt levelet Toldy Ferenc a sóskúti bánya tulajdonosához, a székesfehérvári káptalanhoz, hogy adjon 436 köbláb sóskúti követ ingyen. Miután erre a levélre nem érkezett válasz, Toldy - immár arra hivatkozva, hogy Albrecht főherceg, kormányzó is sürgeti az ügyet - megismételte kérését.1 7 1858 februárjában végre választ is kapott: a kőanyagot saját szűk körülményeikre hivatkozva ingyen nem adta a káptalan, de az ár egynegyedét elengedték.1 4 Bár a siker 132 133 134 135 136 137 138 132 MTA KIK Kézirattár, Tört. 2-r. 13/b. 14. sz. Augusz Antal báró Toldy Ferenchez. Buda, 1854. szeptember 26. Kubinyi 1854. augusztus 19-én írt Toldynak, hogy látogassa meg a szoborügy megbeszélése végett (MTA KIK Kézirattár, Tört. 2-r. 13/b. 13. sz.). Toldy a meghívásnak úgy látszik nem tett eleget, mert augusztus 21-én tájékoztató levelet írt Kubinyinak. Ebben a következőket írta „.. .nincsen egyéb hátra, mint hogy azon hely, melyen az felállítandó leszen, a bold. Fenség [József nádor] kegyes elhatározásához képest a Muzeum igazgatósága s az eszközlők egyetértése szerint meghatároztassék, s az azt körülveendő facsoportok is elültetve legyenek. Különben is a felállítás mindeddig csak az arra elkészített hely nem léte miatt maradván el." MTA KIK Kézirattár, Tört. 2-r. 13/b. 12. sz. 133 Augusz 1856. május 20-i levelére Toldy augusztus 31-én válaszol. MTA KIK Kézirattár, Tört. 2-r. 13/b. 16-17. sz., vö. Hoffmann E. i. m. 158. 134 MTA KIK Kézirattár, Tört. 2-r. 13/b. 18., 20-22. sz. Toldy jelezte, hogy a szükséges összeg a felállításhoz nincsen meg, ahhoz még kell Kisfaludy „valamely munkája újabb kiadásából" származó bevétel (13/b. 20. sz.). 135 MNG Adattár, Ferenczy István hagyatéka 136 A Kisfaludy-Társaság Évlapjai Új. f. 1. (1860-1863) 47. Nem tudni hány helyen próbálkoztak pénzt szerezni, a győri káptalanhoz írt 1863. február 23-án kelt adománykérő levelet ismerjük csak. MTA KIK Kézirattár, Tört. 2-r. 13/b. 9. sz. 137 MTA KIK Kézirattár, Tört. 2-r. 13/b. 19. sz. A második levél 1858. január 22-án kelt (uo. 3. sz.). 138 Uo. 4. sz. Limbek János apát levele Toldy Ferenchez. Székesfehérvár, 1858. február 24. 62
